Tavaszodik és közeleg a tojás szezon :)

Ez egy új nyúl. Nagyon furcsa, de valahogy nem tudok a nyulaknak nevet adni. Már a nemüknél elakadok...



A kitűzők nagyon aktuálisak hamarosan, úgyhogy el kellett őket készítenem gyorsan. Azt hiszem az eltévedt nyuszi esete a kedvencem. :)

A huncutzsiványokról régen írtam, pedig mindig alakítanak valamit, de ma a Barnus olyat rajzolt, hogy majd elájultam. Eddig csak rajzolgatott, de nem nagyon ismertünk fel semmit. Persze ennek ellenére megdicsértük, bátorítottuk. Ma is nekiállt a rajzolásnak és ezt rakta elém egy másodperc múlva: "Anya, ez egy medúza." Majdnem leestem a székről. :)



Aztán ezt a pöttyös labdát rajzolta, mert anya szereti a pöttyöset. :) Hihetetlen milyen agyuk van. :))))) Csak most vettem észre, hogy a pöttyök szinte szivet formáznak. :) (Ó, az elfogulatlan anyai szív. :)) )



Persze nem is tudom mit csodálkozok, mert már az 50 darabos kirakósnál tart, úgyhogy az agya biztos jól forog... Azt hiszem beszerzünk egy 100 darabosat a 3. szülinapra. :)

Leánykérésem tragikus története :)

Egy pár személyes dolog elengedhetetlen a történethez. Csak tömören. :) Egy angliai utazás során ismerkedtünk meg. London a kedvenc városunk. A férjem kedvenc könyve Az ember tragédiája. Körülbelül 30 példányban megvan itthon. A lényeg, hogy mindenféle kiadásban. Még angolul is. :) Nagyon szégyenlem, de vele ellentétben én egyszer sem olvastam még végig. Ezt ő is tudta. Sokszor megkért, hogy olvassam már el, hiszen a kedvence és én is kértem anno, hogy olvassa el az én kedvenceimet (csak megjegyzem ő sem olvasta végig azokat :) ) és amikor megelégelte, akkor kaptam tőle egy viharvert példányt május 27-én egy dátummal: Elolvasási határidő: 2001. július 13. Jót mosolyogtam és derakasan nekiláttam. Persze év vége volt, a gyerekekkel kirándulni mentem, tanévzárás, bizonyítvány, stb., de tényleg olvastam, ahol csak tudtam. Nem is tűnt fel, hogy néha megkérdezi, hogy hol tartok. Válaszoltam, aztán ment tovább a nap. :) Most visszagondolva mennyien izgultak... :)

Mielőtt tovább mennék, azt el kell mondanom, hogy ez egy olyan lánykérés volt, ahol csak én és egy osztálynyi gyerek volt, a leendő férjem nem. :)

Szóval elértem a tizenegyedik színhez, ami Londonban játszódik. Még tartott az iskola és be kellett mennem helyettesíteni egy osztályba. Szerencsére csak annyi volt a feladatom, hogy a Forrest Gump-ot nézzem a gyerekekkel (év végén van ilyen kényeztetés :) ), úgyhogy elindult a film, én meg leültem a sarokba a kis könyvemmel. Két perc múlva már vigyorogtam mint a vadalma. Történt ugyanis, hogy egyszer csak a nevemet látom a szereplők között. Először nagyon nem értettem, de újra olvastam és akkor már az ő beceneve is feltűnt. Megint újra olvastam és rájöttem, hogy ez nem is az eredeti szöveg. :) Átírta nekem a londoni színt. Olyan tragédiásan "elhangzott" A KÉRDÉS is, az én nevem mellett pedig az üres helyet nekem kellett kitölteni. :)

Csak egy kis részletet írok, mert az egész elég hosszú lenne és sajnos a szkenner nem működik.

LUCIFER Hölgyem, ki gyöngyvirággal állsz
Ott magányodban, jöjj közénk.
Eme férfiú csak örülne,
Ha kérdésére megfelelő választ kapna.
ÉVA Örvendek urak. Mi az melyben
Dönteni nem tudtok
S véleményem kéritek?
ÁDÁM Két éve, hogy tekintetem
Téged keres földben, vízben mindenütt,
S várakoztam ugyan, de nem bírom tovább.
Régmultban kaptál tőlem egy gyűrűt.
ÉVA Emlékszem, most is viselem
De nem értem.

A helyszín besötétül. Az égen megjelennek a fényes
csillagok és virágforma égi játék veszi kezdetét.

LACOSTE Gyengeségem leküzdvén
eme gyűrű erejével, hisz még mindig viseled
Kérdem tőled:
Hozzám jönnél feleségül?
JUDIT

Mert nagyon-nagyon szeretlek!!
És mert nem tudnám nélküled elképzelni a jövőt!
Hát így "hangzott" el a kérdés. :)
És persze rajtam kívül mindenki tudott róla és napjában szerintem többször kérdezgették, hogy na, hol tart a Judit? :)

A másik dolog ami miatt le a kalappal előtte, hogy nehéz volt olyan karakterkészletet és papírt találni, hogy az új szöveg tökéletesen illeszkedjen az eredeti kiadáshoz és persze újra kellett kötni a könyvet, hogy ne lehessen észrevenni az extra lapot. :))
Szóval nem semmi az UramaLaci. :)

A távoli cél

Hát miatta tanulnék meg kötni. :)



Little cotton rabbit

Fitz, a cicc

Nagyon szeretem a megrendeléseket. Persze mindig kétségbeesek, hogy miért vállalom el, amikor nincs időm, meg biztos nem fog tetszeni és akkor majd nagyon sajnálom, de aztán a végén mindig jól alakul a dolog. :) Ja, és persze rögtön nekiállok. Egy ilyen megrendelés Fitz is. Persze nincsenek véletlenek. Megrajzoltam a cica sablont a kutyussal együtt, majd leültem a gép elé, hogy megnézzem a leveleimet és ott volt egy cicc kérés. :)



és a háta:



Az eredeti sablonon halacska van a pocakon, de most szivecske volt a kérés, úgyhogy hamarosan újra cicát kell varrnom. :)

Tavaszi fáradtság

Az utóbbi két napban szinte csak kóválygok, olyan fáradt vagyok. Tegnap este majdnem lefordultam a varrni való mellől, nem vettem észre, hogy mindjárt elalszom. :) Ma sem volt jobb a helyzet. A délutáni alvást mostanában kreatívkodással töltöm, de az utóbbi két napban én is lefeküdtem a gyerekek mellé. Remélem magamra találok, mert annyi dolgom lenne. Vár egy kutya, egy röfi, egy sárkány még egy nyúl meg egy béka... És mennyi, de mennyi kitűző ötlet, már alig győzöm lappal. :)
Erre ilyeneket találok a turiban:



A kötős táska tele volt kötőtűkkel 500 forintért... Nem tudok (még) kötni, de jó boltnak tűnt. És ma szembe jött ez a kezdőknek szóló kötős DVD 200 forintért. Háááát, lehet, hogy ez jel és meg kell tanulni ezt is??? :)) De mikor????

Azért ma készült megrendelésre egy cica, majd holnap megmutatom.

Dolly

Persze a bárány is testet akart ölteni. Ragaszkodott a virágjához is. Hátra került, mert elől a szőrös szive foglalta a helyet. :) Jajj, de szeretnék már meskázni...



és a virág:



A leánykérésről csak annyit, hogy elég "tragikus" volt. :) Na semmi rosszra nem kell gondolni. :) Hamarosan kiderül, csak ahhoz is kell szkenner. :)

Esküvős post

Szarvasmici játékára:

Annyira jól esett képeket nézegetni, újraélni egy kicsit, mert nem vagyok az a csajos típus, de tényleg ez volt az egyik legklasszabb nap az életemben. Végig mosolyogtam, nevettem az egészet, nem érdekelt a feszültség, izgulás, rossz idő, váratlan helyzetek, jól éreztem magam.



A fotókat sajnos nem találtuk meg digitalizálva, maradt a szkenner. :( Nem túl jó minőség, de a lényeg látszik. Hihetetlen, de ezt a ruhát turiztam. Eredetileg 1600 forint volt ráírva és majdnem meg is kaptuk ezen az áron, de egy szemfüles eladónak feltűnt, hogy ez egy gyönyörűséges menyasszonyi ruha, úgyhogy még hozzádobtak egy 0-t, de azt hiszem így sem bántam. :) Mindig úgy képzeltem, ha egyszer az életben férjhez megyek, meg akarom tartani a ruhát, hogy majd tovább adhassam a lányomnak... Két fiúcska lett és nem tervezünk egyelőre harmadikat, de a barátok szeretik felpróbálni. :))
Műtermi fotók nem készültek, mert úgy gondoltuk majd egy közeli parkban egy barátunk lefényképez, de nem volt bekalkulálva, hogy zuhogni fog az eső. Úgyhogy arrébb toltuk az étkezőt és az otthoni fal előtt készített pár képet esküvő előtt negyed órával. :) Itt egyedül üldögélek, mert a többiek lázasan keresték a tanú személyijét... Nem hozta el, úgyhogy volt 5 percünk keríteni egy újat a vendégek közül, aki szépen fel volt öltözve és még személyije is volt. :) Engem ez sem zökkkentett ki. :)
A csokorról csak annyit, hogy egy kép alapján készítettünk egyet. Én éppen fodrászhoz mentem délelőtt, úgyhogy a férjem és anyukám ment érte. Fodrász előtt még beugrottam ajándékot választani az akkori szomszédainkkal és ahogy jöttem ki a boltból, megláttam egy vödör fehér rózsát. Mindig árulnak vágott virágot, szoktunk is beszélgetni a hölggyel és mondtam is neki, hogy ha nem lenne a mai esküvőre megrendelve a csokor, akkor ezt a vödröt vinném. Jót derültünk, aztán futottam tovább. A fodrásznál ért utól a hír - szinte sírva mondták - hogy ilyen ronda csokrot életükben nem láttak és meg sem mutatják... nem értették, hogy én miért nevetek, de nagyon. :) Kiugrottam a fodrász székéből, mondtam, hogy 5 perc múlva itt vagyok, visszavágtattam a hölgyhöz és mondtam, hogy egy darabot se adjon el a vödréből, mindjárt jön a családom és felvásárolja a készletet. Így is lett, haza vitték és a csokor használható részeiből kötöttek gyorsan két csokrot. Szóval nincsenek véletlenek. :) Annyira, hogy a ruha átalakításánál le kellett vágni az aljából és én mondtam a varró néninek, hogy az alsó csíkból készítsen egy szép darab szalagot elszegve, mert azt gondoltam elteszem imádott szalagjaim közé emlékbe, ki tudja mikor lesz majd rá szükség. Ezt is felhasználtuk. :)

Bocsi, hogy ilyen bőlére eresztem, de még újragondolni is jól esik. :)

Megmutatom a másik ruhát is. Ezt is turiztam és ezt is nagyon szerettem.



És ha már ez félig-meddig kreatív blog, akkor megmutatom, hogy még miket készítettünk. Már írtam, hogy nagyon szeretünk játszani. Akkoriban még időnk is volt rá. :) Úgyhogy kitaláltuk, hogy minden ültető cédula egyben tombolaszám is lesz. Úgy volt kinyomtatva. A baráti kör nagy része programozókból, de legalábbis számítógép közeli emberekből állt, úgyhogy az egyiküket megbíztuk egy tombola program megírásával. A nagy nap október közepére esett, úgyhogy volt egy nyár mindenféle finom lekvárokat és egyéb apróságokat készíteni úgyhogy ezeket sorsoltuk ki. (Volt sikere, úgyhogy a végén még a terítőnek használt bordó takarót is ki kellett sorsolni. )

Így nézett ki az asztalka:



És ezek voltak rajta:







Jó látni, hogy a mai napig ha meglátogatunk valakit, sokuknál kint van a nyeremény, vagy a "búrája". :)

Nagyon fárasztó, de nagyon jó volt, hogy mindent mi készítettünk, a meghívókat, a díszítést, a terítéket, az ajándékokat és hogy olyan étteremben zajlott az egész, ahova 5-es korom óta jártam ebédelni. Mintha otthon lett volna.:)
Fú, de hosszú lettem, pedig a lánykérésről még nem is írtam, pedig az az igazi sztori. :))

A nyúl testet ölt 2. és egy új mackófickó, aki Döme

Persze, hogy nem bírtam magammal. :) Molli-tól azóta is mindig elnézést kérek, ha látom. Szegény nagyon férc. A mai nyúlnak még nincs neve, de a maci Döme. Ez az anyag aládolgozás rengeteg új ötletet adott, csak legyen idő kivitelezni. Neveket is szépen lehet rá applikálni...



Farkinca is kell. :)



És a Döme:



Jajj, de kevés az idő és milyen üres a hűtő és naggyon sok a mosnivaló és... de nem is folytatom...

A nyúl testet ölt 1.

Hát, nem mondom, hogy ez az első próbálkozás, de ő - Molli - legalább már messziről hasonlít arra, amit szeretnék. :)



Nagyon lányos, tavaszias lett a fülével, úgyhogy egy fiúcskát is kell majd készíteni. Bár lehet, hogy nem holnap, mert macerás kézzel varrni egy ekkora állatot. :)

Megmutatom a Meskás szerzeményt is, mert igaz apróság, de olyan aprólékosan kivitelezett kis fél citrom:

Naná, hogy megint táska

Hát ez lett a lakásdíszítésből. :))))



Ezzel kapcsolatban lenne egy kérdésem, hátha valaki tud segíteni. A közbélésen kívül még mivel szoktátok stabillá tenni a táskákat? Én azt szeretném, hogy megálljon magától, ha lerakom az asztalra. Vagy már megint túl sokat akarok?



Na futok, mert megint vettem valamit a Meskán és át kell vennem. :))

Szabad délután

Ezeket a szatyrokat már régen kiszabtam, de csak ma volt időm befejezni őket. Biztos lesz gazdájuk, de ez most egy olyan furi helyzet, mert Meskára szántam volna, de az most nem aktuális. Talán Húsvét kapcsán jó ajándékok lesznek.



Az idővel az is furcsa, hogy mire a kivitelezésig jut az ember, már nehezem koncentrál, mert időközben más is zakatol a fejében, amit el kellene készíteni és így marad az örök érzés, hogy sosem érek a végére.



A belsejükbe csodálatos anyagok kerültek. Nagyon tetszenek. Az egyikre nem is tettem belső zsebet, hogy kifordítom- befordítom legyen.

Holnap valami lakásdíszítésbe kezdek, mert a karácsony maradékai már tényleg nem valami aktuálisak így március végén. :))



Ideje, hogy beköltözzenek a nyuszik, barik, csibék, tündérek meg ami még alakul.

Én megpróbáltam

Persze nincsenek véletlenek. Nem is tudtam volna elintézni ezt az Apeh-es dolgot, de erre csak itthon jöttem rá. Miszerint a gyerekek mellett nem lehet más tevékenységet folytatni, vagy mi. (Már tudom, hogy GYED mellett nem lehet. ) Napközben viszont nem ezért dühöngtem. Az ember azt hiszi körüljárja a dolgokat, de nem, mindig van egy-két dolog, amin el lehet bukni a hivatalokban. :( Nekem legalábbis, de lehet, hogy csak túlbonyolítottam!? A történetem 2002-ben kezdődött, amikor kiváltottam egy adószámot egy könyv fordítása miatt. Nem teljesen felejtettem el, de csak pár napja kerestem elő. Aztán arra jutottunk, hogy szám már van, csak a tevékenységi kört kell kibővíteni. Telefon ment érdeklődésileg Apeh-hoz, nyomtatvány kitöltve, apa nem dolgozik, anya megy ügyintézni, hazajön boldogan, folytatja az eddigieket... így gondoltam. Délelőtt még javasolták, hogy engedélyhez nem kötött tevékenységi kört válasszak, hogy ebbe se köthessenek bele. Én naiv gondoltam, hogy odahuppanok a mindenemmel, listáról (kedves segítséggel) kiválasztok egy tevékenységi kört, ami majd lefedi ezt a mostani ténykedést és boldogan távozok. Ehelyett vártam nem keveset, majd az odahuppanás megvolt, elmondtam a mondókámat, aztán jött a válasz,hogy akkor fáradjak el egy okmányirodába, ott válasszam ki a tevékenységi kört és kérdezzem meg mi nincs engedélyhez kötve, aztán jöhetek vissza kezdeni elölről. Okmányirodába - pénteken - már nem jutottam el, telefont nem vettek fel, úgyhogy dühöngtem, hogy elment egy délelőtt és semmi eredménye. :( Aztán itthon utolért, hogy úgysem ment volna így a GYES/GYED miatt, úgyhogy töröltem a termékeket. :( Sajnálom. Tényleg. Majd kigondoljuk hogyan tovább.

The show must go on

Előre is elnézést az angol címekért, de ez szakmai ártalom. Imádom a magyar nyelvet, de az angolt is és néha az áll hozzám közelebb. Sorry. :) De persze lehetett volna a post-nak magyar címe is: Borúra derű :)

Tegnap és előtte még elég borúsan láttam a helyzetet. Betegség is, számla mizéria, de lassan megoldódik minden. Ma már megkérdeztem melyik nyomtatványt kell kitölteni az adószámhoz és holnap reggel ott kezdek, mert ha meg lehet oldani, juszt se szeretném abbahagyni. Inkább kérek majd én is mindenhol, mindenről számlát. Szóval ha olyan egyszerű az elszámolás, ahogy a Meska blogban olvastam, akkor az menni fog. Úgyis elhatároztam, hogy a bevételt fogom alapanyag vásárlásra költeni, így meg biztos a null szaldó, vagy közeli. :)

És hogy ma mi hozta meg a jó kedvemet? Hát persze, hogy egy kedves vásárló. Akivel úgy alakult, hogy közel lakunk és ő eljött a nyuszkókért és egyebekért és ha már itt járt még megtetszett neki a kedvenc gyerek mobilom, azt is kérte. És ha még ez sem lenne elég, meglátta a szatyrokat- a fiúk szétdobálták a lakásban - kérdezte, hogy ilyeneket varrok-e, mert ez:



tetszik neki. Ez az egyik első próbálkozásom és a most rajta látható kitűző/dísz cafatokban lógott rajta, mert Ambrus szétszedte, de megbeszéltük, hogyha újra elkészítem, akkor mehet a Meskára. :)
Az asztalon hevert néhány kiszabott szatyornak való. Abból is kiválasztott egyet, úgyhogy varrnom kell. :)

Szóval marslakók nem születtek, de újra megjött a kedvem. Megyek is nyuszikat hímezni a szatyrokra. :)

Mindenkinek köszönöm a tanácsokat és a bátorítást is!

andthewinneris...

Kétszer futottam neki, de valamiért nem sikerült feltölteni a sorsolásról a videót :( Pedig az összes fiú segített, úgyhogy el kell hinnetek, hogy a nyertes: BABRA. Gratulálok!!

Persze korábban sorsoltunk, mert már senki nem írt, a fiúknak meg menni kellett aludni. :)

Kedves Babra, írd meg nekem a címed (sebok.judit@pannongsm.hu), hogy repülhessen hozzád a tündéred.

Mielőtt lehúztam volna ideiglenesen a rolót még feltettem őket a Meskára. Délutáni ihlet:



Erre még betegen is képes voltam. :) A fiúk rendeltek marslakókat is, úgyhogy holnapra is lesz feladat.
Ja, annyira tetszik a Scrabble kirakó, hogy fogom használni fényképezésnél. Legalább ez emlékeztessen játékos múltunkra. Mert mostanában sajnos nincs ilyenekre idő. Pedig hogy hiányoznak az átcatanozott éjszakák (van ilyen szó? :) )... na, de félre a nosztalgiával.

Sajnos forrás nélkül, de mutatok két kedvenc scrabble-s képet. Ha egyszer lesz játékszobánk (haha :) ), ilyen biztos lesz ott:





Ja, és újra hallgatok zenét! Mindennap előveszek egy régi kedvencet tudatosan. Már annyira hiányzott. A Dixie Chicks-be újra beleszetettem. Jobban, mint anno. Nem is értem, hogy ez a mostani, populárisabb country miért nem jön be itthon. Holnap Bublé napot tartok. :)

Zárva

Még az én életidegen, naiv fejemmel is be kellett látnom, hogy nem éri meg a kockázatot a Meska, úgyhogy egyenlőre becsuktam a boltot. Nagyon sajnálom, de amíg utána járok a dolgoknak nem fogom rágni a körmömet az tuti. Én még a buszon sem tudok bliccelni.:(

Medve és nyuszkók

Ma azt hiszem inkább a betegség nyert. Próbáltunk ellenállni, de ma elég letymetyütyü volt mindenki. A nyulakkal viszont el kellett készülni. Sőt, ma elköltözött két medve is, bár nem kereskedelmi forgalomban, mert őket is illusztráció ihlette. (Bár ma elgondolkodtam, hogy ez vajon kizáró tényező? Akkor tényleg nem eladható? Kiváncsi lennék a véleményetekre.) Az egyikről van kép, azt azért megmutatom:



És itt a nyuszikoszorú. Együtt azért nem olyan rossz:



Ma ennyi telik tőlem. Ma éjszaka varrás helyett az ágyikót választom. :) Hátha holnap dupla energiával ébredek. :)

Tündéri játék :)

Ha van kedvetek. :)
Kedves rendszeres olvasóim!
Olyan kedvesek vagytok velem mindig, gondoltam megajándékozok valakit csak úgy. Nem kötöm x. olvasóhoz, bejegyzéshez vagy efféléhez. Éljünk a mának! :)
Szóval ha egyszer lesz időm, az ingujj babák mellett tündéreket is szeretnék majd varrni. Ő az első, a prototípus. Ha valaki szeretne egy igazi fércművet:) csak írjon egy kommentet, hogy ő is úgy várja-e a tavaszt mint én. Mert én nagyon!!!! :)
Mondjuk szerdán este 10-kor sorsolok. Addig eldöntöm melyik kalapba gyűjtöm a neveket.:)



És jöjjenek a megrendelések:

Íme Artúr:



Artúr kicsit kelekótya, de nagyon szeretnivaló. Szeret rügyeket számolni, hobbija a nyomkövetés. Egyszer szívesen megnézné a Mona Lisát élőben. A rózsa illata megnyugtatja.

Ő tetszik Szarvasmici?

Egy régen készült nyusziból rendeltek négyet. Kicsit izgulok, hogy tetszenek a megrendelőknek. :)

Ajándékok

Elcsendesedett a ház, az ünnepeltek megkapták az ajándékokat, úgyhogy megmutatom őket. Még mindig nem tökéletesek, de talán már alakulnak. Remélem tetszett az érintetteknek. Bár tudom a fül rövidnek hosszú, hosszúnak rövid lett, de hát gyakorlat teszi a mestert, ez már tuti. :)



Persze a csomagolás. :) Imádok csomagolni. Mostanában kevesebb az idő rá, de azért ha lehet, ki nem hagyom. :) Itt is látszik, hogy a pöttyös, masnis a mindenem. Olyan kedves, friss a pötty. Mindig felvidít. :)



És ez volt a csomagokban:



Egy pár közeli a nyuszikról, mert mindjárt itt a Húsvét. :)





A délutánról csak annyit, hogy mindig jó barátok társaságában tölteni. Feltöltődik az ember, mindig kap valamit, úgyhogy kedves barátok, ezen a fórumon is megköszönöm, hogy vagytok!

Délelőtt még el kellett szaladni almáért, mert kimaradt a bevásárlásból és elég fontos alkotóeleme volt az almás csirkének, de persze mindennek ellen tudok állni, kivéve a kisértést, úgyhogy turiztam egy-két anyagot. Alig várom, hogy készítsek belőle ezt+azt.



A végére csak egy kérdés: a PIF-re lenne jelentkező? Olyan jó lenne! Legalább egy embernek szeretnék a játék szabályai szerint küldeni meglepetést. (Részletek a régebbi PIF postban.)

Hétköznapok vs kreativity

Ma olyan hosszú volt a lista, hogy mi mindent kellene csinálni, hogy csak egyet választottam. Játszottam a gyerekekkel, hát nem ez a legfontosabb? :) Ezek meg várhatnak:



Pedig jajj, de lenne kedvem, de most már tényleg kell mosni, vasalni, főzni, a takarításról nem is beszélve... hétvégén kedves emberek látogatnak ide, mégse járja, hogy ők takarítsanak. (Bár tesztelhetnénk a barátságukat. :) )

Remélem vasárnap visszatérek a kreatív világba a saját dolgaimhoz. De azért majd mutatok ezt+ azt, mert szombatra el kell készülnöm egy-két ajándékkal. Hátha érdemes lesz bemutatásra.

Ja és ezekkel játszottunk ma: Nem túl bonyolult, de 3 év alatt megteszi. :)


.
Igen, a bal oldalon Barnus állatkája látható. :) Lehet tippelni mi lehet. (Én már kiderítettem. Szárnyalhat a fantáziátok. :) )

Leveli Béla & Sir Nyű

Hát itt vannak ők és még jó, hogy tegnap megtartottam őket, mert ma már semmihez sincs energiám, de nagyon szép nap volt ez a mai.:) Lecsavarogtam a lábam, találkoztam vevőkkel (rájuk ki kellene találnom valami szép szót, mert ez nem tetszik) és mire hazaértem még üzenetek is vártak. Persze nagyon örülök, de azért az egyik szemem sír, hogy itt hagynak a varrományok. Bár azt hiszem ez természetes. Gondolom evvel mindenki így van.
Na lássuk a zöldit meg a skótot. :)



Leveli Béla

Régen postásként dolgozó tavaszfüggő. A mai napig hajnal 4-kor kel. Imádja a rajzfilmeket, de a Titanicot képtelen végignézni. Szabadidejében szívesen görkorcsolyázik. Szeretne eljutni Nepálba.

Sir Nyű

Azért ütötték lovaggá, mert integrálni tudta a rémeket a mi világunkba. Roppant udvarias, minden találkozásnál tökéletes angolsággal kíván jó napot. Skót származása ellenére bőkezű, szívesen osztja az eszet. Más sincs neki.
A csapatban neki a leglaposabb a hasa és erre nagyon büszke, mert sokat edz.

Ma ugye átadtam két kis csomagot. Le is fényképeztem. Nem ez a végleges csomagolásom, de szerintem nem rossz.



És ezért sír az egyik szemem (de a másik nagyon nevet!): Ők költöznek nemsokára. Jajj, mikor lesz időm újakat varrni??? :)

Apróságok

Ma nem volt kedvem elővenni a varrógépet, de annál nagyobb kedvem volt az apróságokhoz. Így született ez+az:



Új hajcsat készült most gondolatbuborékokkal. Átlátszó gyönggyel fűztem össze őket. Eredetileg ez volt a koncepció, de be kellett szerezni a gyöngyöket, így később készült el.

Angel, itt a kész kitűződ. Tetszik? Szerintem nem lett rossz. :) (Lehet, hogy oda sem adom. :))

A fiúk ma többször kiszórták a süti kiszúrókat (két nagy doboznyi...) és megláttam ezt a fa alakot. Egyszerűen el kellett készítenem. Ugye megértitek? :) Fából sosem elég.

Az utolsó meg naná, hogy egy kulcstartó. Szegény ott fog kiabálni egy táskában, hogy segítsen, de ha nem hallaná a gazdája, tettem rá egy csengettyűt is. Kár hogy nem hallatszik milyen kellemes a hangja.:)

Természetesen születtek újabb rémek, de mivel holnap úgysem lesz időm semmit készíteni (mert két vásárlóval is találkozom), meghagyom őket holnapra.

Rémségeim

Hát itt vannak. Ők a kezdő csapat:



Funda, Brúnó és Bella

Ők lesznek a zsebrémek táskába, autóba, fiókba, kulcscsomóra vagy ahova tetszik.
Kis dobozban utaznak majd, ha elköltöznének és mindegyikükhöz lesz egy kis jellemzés, hogy leendő gazdájuk hamar megtalálja velük a hangot.



Funda legjobb barátja Bikfic, a kutty. Mindig az oldalán játszik kedvenc labdájával.
Funda az örök optimista, mindig mosolyog. Az egyetlen dolog, ami kihozza a sodrából, az a fékcsikorgás. Ezen kívül mindennek tud örülni. Imádja a dunakavicsot.



Funda

Brúnó - A zord külső érző belsőt takar. Ezt mutatja a rózsa is a kezében. Imádja a virágokat, a kertészkedést. Nem szeret viszont TV-t nézni. Kedvenc száma a 3.



Brúnó

Bella - Bella ízig-vérig nő. Tudja, hogy nem szép, de belső kisugárzásával ezt feledtetni tudja. Mindene a divat, de sosem válna meg klasszikus gyöngysorától. Ki nem állhatja, ha valaki rágja a körmét. (Hát még ha valaki a sajátját. :))



Bella

Ma még futotta az időből egy egérkére. A Meskán kérték, még nem tudom, hogy tetszik-e a megrendelőnek, de ez az anyag robot és űrlény után kiált... :)



Persze mára is jutott egy táska, de evvel sem vagyok teljesen kibékülve, úgyhogy még kell a gyakorlás, meg lelkiismeretfurdalás nélküli idő rá...



Az utolsó kép nem saját, de mostantól itt laknak.:) Szeretem a meglepetés csomagokat. Köszönjük Csió bácsinak és családjának, hogy gondoltak a gyerekekre és mintha érezték volna, hogy errefelé is kézzel készített dolgok laknak mostanában, ilyet küldtek.