2009. március 30., hétfő

Leánykérésem tragikus története :)

Egy pár személyes dolog elengedhetetlen a történethez. Csak tömören. :) Egy angliai utazás során ismerkedtünk meg. London a kedvenc városunk. A férjem kedvenc könyve Az ember tragédiája. Körülbelül 30 példányban megvan itthon. A lényeg, hogy mindenféle kiadásban. Még angolul is. :) Nagyon szégyenlem, de vele ellentétben én egyszer sem olvastam még végig. Ezt ő is tudta. Sokszor megkért, hogy olvassam már el, hiszen a kedvence és én is kértem anno, hogy olvassa el az én kedvenceimet (csak megjegyzem ő sem olvasta végig azokat :) ) és amikor megelégelte, akkor kaptam tőle egy viharvert példányt május 27-én egy dátummal: Elolvasási határidő: 2001. július 13. Jót mosolyogtam és derakasan nekiláttam. Persze év vége volt, a gyerekekkel kirándulni mentem, tanévzárás, bizonyítvány, stb., de tényleg olvastam, ahol csak tudtam. Nem is tűnt fel, hogy néha megkérdezi, hogy hol tartok. Válaszoltam, aztán ment tovább a nap. :) Most visszagondolva mennyien izgultak... :)

Mielőtt tovább mennék, azt el kell mondanom, hogy ez egy olyan lánykérés volt, ahol csak én és egy osztálynyi gyerek volt, a leendő férjem nem. :)

Szóval elértem a tizenegyedik színhez, ami Londonban játszódik. Még tartott az iskola és be kellett mennem helyettesíteni egy osztályba. Szerencsére csak annyi volt a feladatom, hogy a Forrest Gump-ot nézzem a gyerekekkel (év végén van ilyen kényeztetés :) ), úgyhogy elindult a film, én meg leültem a sarokba a kis könyvemmel. Két perc múlva már vigyorogtam mint a vadalma. Történt ugyanis, hogy egyszer csak a nevemet látom a szereplők között. Először nagyon nem értettem, de újra olvastam és akkor már az ő beceneve is feltűnt. Megint újra olvastam és rájöttem, hogy ez nem is az eredeti szöveg. :) Átírta nekem a londoni színt. Olyan tragédiásan "elhangzott" A KÉRDÉS is, az én nevem mellett pedig az üres helyet nekem kellett kitölteni. :)

Csak egy kis részletet írok, mert az egész elég hosszú lenne és sajnos a szkenner nem működik.

LUCIFER Hölgyem, ki gyöngyvirággal állsz
Ott magányodban, jöjj közénk.
Eme férfiú csak örülne,
Ha kérdésére megfelelő választ kapna.
ÉVA Örvendek urak. Mi az melyben
Dönteni nem tudtok
S véleményem kéritek?
ÁDÁM Két éve, hogy tekintetem
Téged keres földben, vízben mindenütt,
S várakoztam ugyan, de nem bírom tovább.
Régmultban kaptál tőlem egy gyűrűt.
ÉVA Emlékszem, most is viselem
De nem értem.

A helyszín besötétül. Az égen megjelennek a fényes
csillagok és virágforma égi játék veszi kezdetét.


LACOSTE Gyengeségem leküzdvén
eme gyűrű erejével, hisz még mindig viseled
Kérdem tőled:
Hozzám jönnél feleségül?
JUDIT

Mert nagyon-nagyon szeretlek!!
És mert nem tudnám nélküled elképzelni a jövőt!

Hát így "hangzott" el a kérdés. :)
És persze rajtam kívül mindenki tudott róla és napjában szerintem többször kérdezgették, hogy na, hol tart a Judit? :)

A másik dolog ami miatt le a kalappal előtte, hogy nehéz volt olyan karakterkészletet és papírt találni, hogy az új szöveg tökéletesen illeszkedjen az eredeti kiadáshoz és persze újra kellett kötni a könyvet, hogy ne lehessen észrevenni az extra lapot. :))
Szóval nem semmi az UramaLaci. :)

14 megjegyzés:

Lidércke írta...

Nagyon szellemes megoldás, és egyben romantikus is! :)) Gondolom, rohantál felhívni... legalábbis én biztos nem bírtam volna ki a munkaidő végéig. :D

Fércművek írta...

Tanítás után találkoztunk, úgyhogy inkább személyesen intéztük. :)

kiseri írta...

hát ez nem semmi... ti tényleg sose unatkozhattok és soha nem is fogjátok megunni egymást! Millió ilyen szerelmes sztorit kívánok még nektek!

Maimoni írta...

Ehhez képest a csillagokat lehozni már nem is olyan nagy dolog...:))))

Zsuzska írta...

OOOOOOOoooohhhh, itt ülök a gép elött és olvadozom! Ez nagyon de nagyon helyes!!! Ilyenkor annyira tudok hinni a szeretet és a szerelem erejében. Legyetek továbbra is nagyon boldogok!!!

Babra írta...

Én is csak azt tudom mondani, hogy óóóóóóóó:) Elérzékenyültem! Csodálatos egy sztori, remélem egyszer nekem is kijut valami ilyesmi (az én életem párja nem ilyen romantikus-ötletes fajta)!

helen írta...

Az enyém néha enged romantikus felének :D
De a sztori jó! :))

Szilda írta...

Ez döbbenetes.... micsoda ötletek vannak...

claudius írta...

Csak annyira édes, és főleg nagyon eredeti :)

Contrepoint írta...

Na kiderült hogy simán elmehetek egy amerikai filmbe pityergő nőcit játszani :)
De tényleg megkönnyeztem :)

Cat írta...

Az ilyen pillanatok és romantikus tettek képesek összetartani két embert nagyon sokáig. :)
Pokolian remek sztori. :)

Aszódi Melinda írta...

ez annyira jó sztori - még mindig! :)

jKáldy írta...

jaaaaaj :D hát ez nagyon jó :) <3

Panka írta...

Nagyon kulonleges lanykeres :))