2009. április 20., hétfő

Fák

Ma sem haladtam sokkal, de az tény, hogy a házban nincs olyan tiszta, megszáradt ruha, ami ne lenne kivasalva. :)

Ebből következik, hogy szabad az este. Elő is készítettem két fácskás táskát. És elgondolkodtam miért szeretem én annyira ezt a motívumot??? Így, vagy úgy mindig megtalál az élet minden szakaszában ( - vagy én nyúlok hozzá??). Gyerekként azt hiszem kaland formájában, meg látványként. A 4. emeleten laktunk és a ház előtt volt egy fa, ami egészen hozzánk felért. Így meghatároző volt a mindennapokban. Elég érzékenyen érintett mindenkit, amikor egy vihar kicsavarta. :(

Gimnáziumban volt egy nagyon kedves amerikai angol tanárnőnk. Egyik nap behozott nekünk egy mesekönyvet, amibe az első pillanatban beleszerettem. El is kértem tőle és le is másoltam. Már akkor is sajnáltam, hogy az illusztrációkat nem tudom megtartani, mert Shel Silverstein meséje úgy kerek egész. Angol címe: The Giving Tree

Sokat olvasgattam, megmutattam az én tanítványaimnak is, mert annyira egyszerű a szövege, hogy a kezdőknek is sikerélmény. Aztán gondoltam lefordítom, mert nem találtam magyarul - szerintem a mai napig nincs lefordítva hivatalosan - aztán pár év múlva vettem egy nagy levegőt és elküldtem a Nők Lapjánál Schaffer Erzsébetnek. Valahogy tudtam, hogy neki fog tetszeni. És láss csodát - persze nem az egész szöveget - leközölték. Így visszagondolva, milyen nagy boldogság volt. :)





Így szól a mese rövidített változata, de itt esetleg meg lehet nézni angolul.

Volt egyszer egy fa, aki szeretett egy kisfiút. A kisfiú mindennap eljött hozzá játszani. Hintázott az ágain, szundikált az árnyékában, végignevette a nyarat.
Szerették egymást.
És a fa boldog volt.

Nemsokára felnőtt a fiú. Egy nap eljött a fához, és így szólt:
- Fa, venni akarok valamit, tudsz adni egy kis pénzt?
- Nincsen pénzem - mondta a fa - , de szép piros almákat neveltem. Szedd le, vidd a városba, add el, lesz pénzed.
A fiú így is tett, és a fa boldog volt.

Nem sokkal ezután megint visszajött a fiú a fához:
- Most már férfi vagyok - mondta -,szükségem van egy házra, ami az otthonom lesz.

- Nem tudok neked házat adni - válaszolt a fa - ,nekem az erdő az otthonom. De hatalmasak az ágaim, vágd le őket, építs házat belőlük.
A fiú így tett és a fa boldog volt.

Telt-múlt az idő. Egyszer a fiú szomorúan tért vissza a fához.
- Az életem borúsra fordult - panaszolta. - Derűs helyére vágyom a világnak...
- Már semmim sincs, csak a törzsem - mondta a fa. - Vágd ki bátran, építs magadnak csónakot, hogy elhajózhass innen.
A fiú így tett és a fa boldog volt.

Sok év múltán visszatért a fiú. Öreg volt már ő is, öreg a fa is. Nézte a fiút, aztán megszólalt:
- Sajnos, hiába kérsz bármit, nem tudok segíteni, már csak egy tuskó vagyok. ne haragudj rám...
- Kedves fa, most már kevéssel beérem. Csak egy csendes helyre vágyom, ahol
megpihenhetek - suttogta a fiú fáradt mosollyal.
- Remélem, az öreg tuskó még megteszi. Bársony a fű körülöttem, gyere, fiú - mondta a fa - ülj le, ülj csak le, és pihenj.
A fiú így tett, és a fa boldog volt.


Szerintem csodálatos mese a szülőkről, de volt már , aki nem értett velem egyet. :)

Aztán eszembe jutott, hogy még az esküvői meghívón is fa volt és hozzávaló idézet: :)





Most meg annak örülhetünk, hogy van egy saját fánk. Tudom, hogy ez sokatoknak nem újdonság, de nekem van valami bizsergetően jó érzés abban, hogy erről a barackfáról leszedett gyümölcsből fogjuk eltenni a saját lekvárunkat. Alig várom!

5 megjegyzés:

kiseri írta...

Ez nagyon kedves volt, köszönöm!

nagycsili írta...

Mindenben egyetértek!Azt szoktam mondani, teljesen mindegy, hogy mi az, a lényeg, hogy fa legyen!

Fércművek írta...

:)))

Névtelen írta...

Milyen jó is, hogy Papó is, és én is szerettem volna, ha marad a FA. :)Ildi

Névtelen írta...

Elküldtem a verset barátaimnak. Edinát mélyen érintette.(elárulom 'vizes lett a szeme)