2009. május 2., szombat

Mozi

A ma este úgy alakult, hogy az esti lefekvés után mi, szülők kimenőt kaptunk. És gondoltuk irány a mozi. Tudni kell, hogy ifjú koromban mozi és film függő voltam. Mindent tudtam mindenről és mindenkiről a témában. Meggyőződésem volt, hogy a Cinema gyüjteményemmel fognak eltemetni. :) A gyerekek születésével kicsit áthelyeződött a hangsúly... Most amikor az esti programot tervezgettük, rájöttünk, hogy azt sem tudjuk miket adnak. Hihetetlen hogy megváltozik az ember élete.
Persze voltam moziban amióta megszülettek, de vagy olyan filmet sikerült választani, amiből egy kockára sem emlékeztem már az end scroll-nál vagy olyat amit végig bőgtem, úgyhogy nem is éreztem ellenállhatatlan késztetést, hogy a szórakozásnak ezt a formáját válasszam. Ma is a terv első pontja a Várban való andalgás volt, de az Állatkert és a Városliget úgy lefárasztott, hogy úgy gondoltuk csak arra lenne erőnk ha összekapjuk magunkat, hogy üljünk. Így jutottunk a mozihoz. Rögtön jött a következő kérdés, hogy mit? Legalább olyan tanácstalannak éreztem magam, mint a mi szerint válasszunk óvodát kérdésben... Aztán katt a premierekre és választottam egy francia filmet. És milyen jól tettem. Nagyon régen nem szórakoztam ilyen jól. Nem szeretek ajánlgatni, mert rosszul esik, ha valakinek nem tetszik és csalódást okozok, de ezt mindenkinek meg kell néznie, aki szeretne egy vicces, emberszabású filmet látni. Sokakat eltántoríthat, hogy francia és feliratos, de így is naggyon jó. És ilyenkor mindig elgondolkodom azon is, hogy fel kellene frissíteni a francia tudásomat... ja, hogy még nem írtam a címét? Az is nagyon kedves:
Isten hozott az isten háta mögött.

1 megjegyzés:

szarvasmici írta...

Hát ez a cím is tök jó. Én egyébként imádom a feliratos filmeket. Valahogy mindig az jön le belőlük számomra, hogy mi magyarok milyen árnyaltan, teli érzelmekkel hangsúlyozunk. Ezt egyik nyelvből sem hallottam még ki. A francia nyelvért meg odavagyok. Nem értem, de szeretem hallgatni.