2009. augusztus 14., péntek

Bojóc

Nálunk így hívják a bohócot. Vagy csak egyszerűen Bo-nak. Már ő is régóta a fejemben volt, de tegnap este egyszercsak megszületett "helyszínelés" közben. :)


Teljesen oda vagyok az egyszerű, ámde annál színesebb pöttyeiért. Annyira szerettem volna már készen látni, hogy a fenekére elfelejtettem ráhímezni Sexpír után szabadon, hogy cirkusz az egész világ... :)

A következő rész címe lehetne az is, hogy:

Láttatok már ilyet?


A turiban többen összedugták a fejüket, hogy mi lehet ez és nagyon sajnálták azokat a beteg gyerekeket, akiknek készülhetett, mire ott termett egy angolos és jól megnézte, hogy ez a Skechers márkás cipőcske, ez bizony plüss mackóknak készült. Amerikai fejlesztés. Hihetetlen. Várom a NIKE válaszát. :))) Szerintem megérte mind a 250 forintot. :)

Ezt pedig kaptuk:

Tudni kell rólunk, hogy nem vagyunk nagy botanikusok. Növényt ne nagyon bízzatok ránk. A fűvel már néha tudunk valamit kezdeni, de itt megáll a tudományunk. Ez a papagáj növény új dimenziót hozott az otthonunkba. :) Állítólag majd kifakad a "pocakja" és az ott lévő magokat kell elültetni. Hááát, kiváncsi leszek. :))

Raindrop játékba hívott. De van egy kis gondom. Egy időben jót mosolyogtam az egyik abszurd színház egyik szösszenetén, miszerint XY csak piros könyveket olvas. Én most úgy vagyok evvel, hogy 95%-ban buszon olvasok. A táskámba csak kis könyvet vagyok hajlandó betenni, aminek még könnyűnem is kell lennie, mert csak a kincseket szeretem cipelni hazafelé. :) Úgyhogy én mostanában kicsi könyveket olvasok. :) Szóval a buszos könyvem Popper Péter: Felnőttnek lenni... című műve és sajnos 158 oldal összesen. Ilyenkor mi a teendő??( A 161. oldalról kellene idéznem.) Az ágy mellett az éjjeli szekrényen két könyv is várja, hogy több időt tölthessünk együtt, de őket mostanában egy kicsit hanyagolnom kellett vásárra készülés miatt. :)

A nap hírei rovatban bocsánatkéréssel tartozom Kiserinek, akihez kéretlenül becsöngettem, de egyszerűen muszáj volt, ha már a befőttesüvegeimért az ő kis városukba kellett leutaznunk. Reggel jutott csak eszembe a cím kiírásánál, hogy ők is ott laknak, úgyhogy nem volt időm szólni neki, hogy egy pusziért azért beugranék. :)) Mégegyszer bocs, de nem hagyhattam ki. :)

10 megjegyzés:

Barbi írta...

Ezt a bejegyzésedet még át fogom olvasni, mert most csak kutyafuttában megköszönöm a köszöntés! Örülök, hogy játszol! És ez nem telhetetlenség! :D

szarvasmici írta...

Na most melyik bekezdésre kommenteljek? :) Örülök, hogy vagy, és mutatsz, és írsz
ilyeneket! :)

kinga írta...

Klassz a bohóc!
:)
régen nekünk is volt papagájvirágunk. Hihetetlen a természet...

hordosv írta...

Nálunk is Bojóc:))))

Lidércke írta...

A bohóc csuda jópofa, a cipő döbbenet, a papagájokat meg kétszer is megnéztem. Ez növény?! :D Én se vagyok nagy botanikus, sőt... de ez nyilván kiderült az előző mondatomból. :D
Jutka, ha felénk jársz, (Pécs közelében), örülnék, ha becsengetnél. :)

Fércművek írta...

Hihi! :) Ha arra járunk, ki nem hagyom. :))

anyahajó írta...

Én is pont emiatt vagyok bajba, a 161. oldal már függelék. Nem túl izgi. :)

Zsuzska írta...

Szia!
A növényedet Aszklepiásznak hívják, és szerintem nem nagyon fog kihajtani, mert még nem éretten szedték le. Azért megpróbálhatjátok. Annak idején nagyapám hozatott messze földröl magának ilyet, mert nagyon jó mézelö virágai vannak és nagyapám méhészkedett. Azóta (cca. 40 év) az egész környék tele van vele, kiirthatatlan. Amúgy, ha Salzburg fele jársz, ide is ugorj be egy puszira! Kérdezd csak meg Micit!!!

Fércművek írta...

Zsuzska: :))) Ha arra járok, tutiii! :) És köszi az infókat!

Zsuzska írta...

Nincs mit, puszik - így az éteren át, csak amíg nem jössz értük! ;O)