2009. április 30., csütörtök

A kis lépések művészete

Tavaly karácsonykor ezt a verset mindenki ajándékához hozzátettem. Ma újra a kezembe került és jó alaposan elolvastam. Mert van, hogy elfelejtek alapvető dolgokat, amikor a hétköznapok maguk alá gyűrnek és nem látom a lényeget a fáradtságtól, csalódottságtól, tehetetlenségtől. Persze nincsen semmi baj, de van, hogy egy kevés is túl sok...

Hátha valaki még nem ismeri:

Antoine de Saint-Exupery: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

2009. április 29., szerda

Újabb apróságok

Ma elapróztam magam. :) A sablonok kiterítésénél már tudtam, hogy kitömetlenül is lesz velük egy-két ötletem. Az egyik a kulcstartó. Mert nem mindenkinek kell nagy állatka, de egy kicsi mindenki életébe beleférhet. :) Persze azért a pocakjukat egy kicsit kitömtem, de mégse lehetnek testesebbek a kulcscsomónál...





Két kitűzőt is készítettem, mert a boltból már hiányolták az apróságokat. A régieket vagy elajándékoztam vagy lusta vagyok feltenni. :) Ehhez kapcsolódik egy próba, mert - mint ez már kiderült - cimke mániás vagyok.:) Sznobnak nem nevezném magam, de imádom ha valami az utolsó részletekig ki van találva. Nagyon szeretem ha egy márka az utolsó gombig "ad magára". Egy bizonyos márkának például mániákusan gyüjtöm a cimkéit. Régebben minden kollekciójuknak évszakonként más és más cimkéi voltak. És mindegyik gyönyörű... na mindegy, nagyon elkalandoztam. :) Szóval valahogy meg szerettem volna különböztetni a kitűzőket is, mert korábban már kiderült, hogy a szalagos cimke egyszerűen túl nagy hozzájuk. Úgyhogy gondoltam, hogy kipróbálom a zsugorkát. Ha gombot lehet belőle készíteni, akkor egy pici feliratot is, amit két oldalt kilyukasztok és ezek segíségével felvarrom a zsugorka logot a megfelelő helyre. Tádám. :) Egy kicsit még csiszolok a technikámon és ezentúl ez lesz a megoldásom erre a "problémára". :)

apróság...

de így jó felkelni. :) Natalie a Cinderberry Stitches anyukája megkérdezte, hogy a legújabb mintájának ki milyen nevet adna és az én javaslatom - 'Tweety Pie' - a lehetséges befutók között szerepel. Hát nem szép erre felkelni?? :)))

Mellékelek egy képet, bár szerintem mindenki ismeri a "munkásságát". :)

2009. április 27., hétfő

Megpecsételődött a sorsom :)

Történt, hogy készíttettem nyuszis pecsétet. Az anyagdarabok mögé fogok pecsételni vele kicsi logo-t, meg a borítékokra, meg most perpillanat mindenre, amire lehet. :) Persze jobb lenne egy profi logo, dehát így 100% handmade. :)





A nyuszi mellett, azért nem hanyagoljuk el a többi állatot sem, sőt néha meg is látogatjuk őket. Tudom, hogy már mindenkivel előfordult, de velem régen, meg most meg is lett örökítve, hogy zsiráfot etetek. Hát meg kell hagyni nagyon illedelmesen, óvatosan, bár egy kicsit rámenősen veszik el a falatot. Jó volt állatkertezni és mivel bérletünk van, azt hiszem sok élmény fog még ott érni mostanság. :)



És mivel nincs ellenemre, ha egy blog személyes elemeket is tartalmaz (sőt! :) ) és egyre több távolabb élő családtagom is látogat, itt vannak a gyerekek is. :)



Barnus a kutyusos kendőben. Alig várom, hogy kicsi legyen nekik, hogy felhasználhassam az anyagot. :)



És egy kis kockás összeállítás a la Ambrus.

Sneak peek

Nem állom meg, hogy meg ne mutassam a félkész állapotot. :) Mert persze hiányzik még jópár dolog (pl. a varrógép :))) ), de szerintem már így is mutatós. :) Anyagok egy helyen, asztal, ami csak az enyém. Juhéjj!! Igaz össze kell majd barátkoznom a pókokkal, de lehet, hogyha meglátják, hogy beköltözöm, akkor ők meg el. :))





Legközelebb már a végleges állapotot is megmutatom, mert van itt még mivel tölteni az időt, de legalább megvan az alap! :)

2009. április 25., szombat

Zuperman

Zuperman megrendelésre készült egy nem éppen kisfiúnak. :))



Azért remélem tetszik majd. Semmi díszítés, csak hátul egy Z betű.



Biztos ezért pakoltam mellé legújabb kincsecskéimet. Végre találtam méz/hecskés anyagot a macikhoz, filcből soha nem elég :) és ezt a nyakláncot sem lehetett otthagyni a turiban. :)) Minden darabja külön projectet érdemelne. :)

2009. április 23., csütörtök

Döme, a műkalóz :)

Döme farsangol. :) A pocakján látható felirat miatt vettem meg egy gatyót és gyorsan felöltözött hozzá Döme. Szerintem nagyon jól áll neki. Majd még szerzek hozzá egy papagájt. :D



És teljes medvenagyságban:

Nyuszkók az autópályán

Szerettem volna egy képet, ahol a kiszabott állatok együtt szerepelnek ugyanolyan elrendezésben, ahogy korábban lekaptam őket, de megint győz a türelmetlenségem. :)
Ezek a nyuszik az autópályán készültek, mert útra keltünk tegnap és persze tudtam, de bebizonyosodott, hogy ez nem a legjobb módja a varrásnak, kitömésnek.
Mindig meglepődök, hogy ugyanabból a sablonból mennyire más karakterek sülnek ki. Persze a hozzáadott anyagok is sokat változtatnak rajtuk, de mindig egy új személyiség bújik ki a kezem alól. :) A bordós nyúl kitűnő példája annak, hogy nem tudtam kiválasztani melyik gyönyörű anyagot válasszam kiegészítőnek és mivel nincs időm mindegyikkel egy nyuszit varrni, egybegyúrtam az egészet, de nagyon kedves lett a szívemnek. (Nem merem leírni, hogy a kedvencem, mert a többiek megsértődnek...)



Teljesen más: Vessetek a mókusok elé, de én nagyon szeretek Budapesten lakni, viszont tény, hogy itt nem fordulna elő, hogy a villamos kedvesen elenged maga előtt, ha véletlenül kifordultunk elé. :))

2009. április 21., kedd

WIP és nevetés

Kiszabtam gyorsan a legújabb állatkákat és nagyon megtetszettek így sormintának is. Gyorsan lekaptam őket. :)



Aztán ebéd, lefekvés és anya lazít egy kicsit. Szörfölök erre-arra és egyszercsak röhögőgörcsöt kaptam. Szoktam én nevetni kicsit és nagyon is, de ez most túl ment minden határon. Sokan olvassák ezt a blogot, de most idelinkelem ezt a bizonyosat. Nagyon tetszik a 100-as lista is tőle. Lehet, hogy a 100. bejegyzésre én is megpróbálom, de nem tűnik könnyű feladatnak. Már ha akkor még kiváncsi rá valaki. :)))

2009. április 20., hétfő

Fák

Ma sem haladtam sokkal, de az tény, hogy a házban nincs olyan tiszta, megszáradt ruha, ami ne lenne kivasalva. :)

Ebből következik, hogy szabad az este. Elő is készítettem két fácskás táskát. És elgondolkodtam miért szeretem én annyira ezt a motívumot??? Így, vagy úgy mindig megtalál az élet minden szakaszában ( - vagy én nyúlok hozzá??). Gyerekként azt hiszem kaland formájában, meg látványként. A 4. emeleten laktunk és a ház előtt volt egy fa, ami egészen hozzánk felért. Így meghatároző volt a mindennapokban. Elég érzékenyen érintett mindenkit, amikor egy vihar kicsavarta. :(

Gimnáziumban volt egy nagyon kedves amerikai angol tanárnőnk. Egyik nap behozott nekünk egy mesekönyvet, amibe az első pillanatban beleszerettem. El is kértem tőle és le is másoltam. Már akkor is sajnáltam, hogy az illusztrációkat nem tudom megtartani, mert Shel Silverstein meséje úgy kerek egész. Angol címe: The Giving Tree

Sokat olvasgattam, megmutattam az én tanítványaimnak is, mert annyira egyszerű a szövege, hogy a kezdőknek is sikerélmény. Aztán gondoltam lefordítom, mert nem találtam magyarul - szerintem a mai napig nincs lefordítva hivatalosan - aztán pár év múlva vettem egy nagy levegőt és elküldtem a Nők Lapjánál Schaffer Erzsébetnek. Valahogy tudtam, hogy neki fog tetszeni. És láss csodát - persze nem az egész szöveget - leközölték. Így visszagondolva, milyen nagy boldogság volt. :)





Így szól a mese rövidített változata, de itt esetleg meg lehet nézni angolul.

Volt egyszer egy fa, aki szeretett egy kisfiút. A kisfiú mindennap eljött hozzá játszani. Hintázott az ágain, szundikált az árnyékában, végignevette a nyarat.
Szerették egymást.
És a fa boldog volt.

Nemsokára felnőtt a fiú. Egy nap eljött a fához, és így szólt:
- Fa, venni akarok valamit, tudsz adni egy kis pénzt?
- Nincsen pénzem - mondta a fa - , de szép piros almákat neveltem. Szedd le, vidd a városba, add el, lesz pénzed.
A fiú így is tett, és a fa boldog volt.

Nem sokkal ezután megint visszajött a fiú a fához:
- Most már férfi vagyok - mondta -,szükségem van egy házra, ami az otthonom lesz.

- Nem tudok neked házat adni - válaszolt a fa - ,nekem az erdő az otthonom. De hatalmasak az ágaim, vágd le őket, építs házat belőlük.
A fiú így tett és a fa boldog volt.

Telt-múlt az idő. Egyszer a fiú szomorúan tért vissza a fához.
- Az életem borúsra fordult - panaszolta. - Derűs helyére vágyom a világnak...
- Már semmim sincs, csak a törzsem - mondta a fa. - Vágd ki bátran, építs magadnak csónakot, hogy elhajózhass innen.
A fiú így tett és a fa boldog volt.

Sok év múltán visszatért a fiú. Öreg volt már ő is, öreg a fa is. Nézte a fiút, aztán megszólalt:
- Sajnos, hiába kérsz bármit, nem tudok segíteni, már csak egy tuskó vagyok. ne haragudj rám...
- Kedves fa, most már kevéssel beérem. Csak egy csendes helyre vágyom, ahol
megpihenhetek - suttogta a fiú fáradt mosollyal.
- Remélem, az öreg tuskó még megteszi. Bársony a fű körülöttem, gyere, fiú - mondta a fa - ülj le, ülj csak le, és pihenj.
A fiú így tett, és a fa boldog volt.


Szerintem csodálatos mese a szülőkről, de volt már , aki nem értett velem egyet. :)

Aztán eszembe jutott, hogy még az esküvői meghívón is fa volt és hozzávaló idézet: :)





Most meg annak örülhetünk, hogy van egy saját fánk. Tudom, hogy ez sokatoknak nem újdonság, de nekem van valami bizsergetően jó érzés abban, hogy erről a barackfáról leszedett gyümölcsből fogjuk eltenni a saját lekvárunkat. Alig várom!

2009. április 19., vasárnap

Egy igazán férc nyúl

Gonodoltam kipróbálom egy szép sálból a nyulat. Merthogy amúgy sincs nagy választék mintás filcből, de itthon semmi. Csak nagyot nézés, hogy mit is keresek?? Pedig létezik, de elég drágán, plusz a posta... de egyszer szerzek, tuti. Na, de addig is marad a minta utáni vágy és a foszlós sálak. :)







A WAMPról csak annyit, hogy meglepődtem milyen sokan voltak. Vásározók és vásárlók is. Az árak tényleg magasak, néha indokolatlanul (?), de persze nem csoda, most hogy utánaolvastam mennyiért lehet egyáltalán kint az ember... és ma ketten is megkérdezték miért nem vagyok én is ott. Én? Ott? Van min gondolkodni... (?)

Mostanában egyébként kicsit lelassultam. Annyira elhanyagoltam az itthoni dolgokat, hogy most van mit behozni. Régen főztem örömmel - pedig nagyon szeretek - és ezt biztos érezte a konyha is, mert nagyon finom lett. :) Aztán ablakok is kerültek a pincébe a bedeszkázott régi semmi helyére (alakul a sarkocskám). És valahogy egyszercsak mindenre tudok pontot tenni, de a vasalni valók mindig tornyosulnak. :( Ma megmondtam a fiúknak, hogy a hét elején kiválasztott ruhát kell egy hétig hordani, nem érdekel mennyire piszkolódnak el. :)

2009. április 18., szombat

Kincsvadászat

Ma kincset vadásztam. Mindig így indulok a turiba. :) Cimkéért, anyagért, táskafülért, mikor mi akad a horogra. De ma találtam egy királynői darabot. Hátha ti is értékelitek. :)



A pénztárca keret már izgatta a fantáziámat egy ideje - láttam másokét is - , de eléggé elszomorodtam, amikor minden leírás szerint ragasztani kell hozzá/alá az anyagot. Az a megoldás nem tetszett.
Ezt még nem volt szívem szétszedni - (lehet, hogy nem is lesz?? :)), de úgy látom ez a szerkezet máshogy működik, sokkal szimpatikusabb.



Csuda, nem?

Holnap ha minden jól megy elmegyek WAMPolni. Aztán egyszercsak bevillant, hogy én már évvekkel ezelőtt megfordultam egy ilyen vásáron, sőt vettem is valamit:



A nincsenek véletlenek jegyében, egy filc lényt. Én rókának vettem, de ki mit lát bele. :))) Szóval már évekkel ezelőtt is ez tetszett, de teljesen elfelejtettem... vagy nem? :)))

2009. április 17., péntek

Esküvői doboz

Az élet nem mindig úgy alakul, ahogy terveztük...
Csak egy doboznyi újdonság van raktáron. A macik ugye esküvőre mentek, hát illett nekik szép dobozban érkezni. :)



Ma ennyi telt tőlem.

2009. április 16., csütörtök

Nem vagyok egy nagy U2 rajongó, de amikor kezdem magam túl komolyan venni, akkor mindig meghallgatom ezt a számot:

2009. április 15., szerda

Állatkert és eper

A Fércművek állatkertjében két teremtmény született újjá. Maszat, a kutty és Jeff, a malac. Ha tudnék szépen szkreppelni, klassz régen és most képek lennének, de így csak örülök, hogy alvásidőben lefényképeztem és felteszem őket.

Maszat



Háááát, itthon nem jöttek rá, hogy a vau "a" betűje a farkinca. :( Na ja, minden nem jöhet be. :))



Jeff, aki mint látható NAGYON szereti a hasát. :)



A gyöngyös kurta farkinca:



Ha már fényképeztem, gondoltam megörökítem, az "anyaeztneaddel" triumvirátust. Hogy mikért tudnak odalenni a gyerekek...



ÉÉÉÉs, jöjjön a gyümölcs ennyi állatság után. NYERTEM! Méghozzá epret szezon előtt Helen-től. (Hosszan gondolkodtam ám melyik nevedre hivatkozzak. :))) ) Nagyon szépen köszönöm! Gyorsan lefotóztam a legszebb cukortartónkon, merthát az epernek jó barátja a cukor.(Vagy csak mi szeretjük így?? :) ) Ígérem rögtön megmutatom, ha lesz hozzá táska. Márpedig lesz. Gombhoz a kabátot, eperhez a táskát. :)))

Pinkó

Olyan szép képet készített Nina Pinkóról, hogy egyszerűen meg kell mutatnom. Egyébként menjetek játszani is vele. Én sajnos nem tudok mutatni ollót neki, mert nekem nincs. :( Azt hiszem mindenki jót somolyogna, ha megmutatnám, hogy a körbevágó körömollónkat használom... :) De már tervbe van véve egy "igazi" olló beszerzése!

2009. április 13., hétfő

"Kerek erdő" táska

Ez volt az első projectem. Persze nem ebben a formában. Így kezdődött az egész. A fákkal. Karácsonyra azt találtam ki, hogy mindenkinek készítek ajándékot. Persze ez nem újdonság, eddig is személyreszólóan próbáltuk meg az ünnepléseket, de most két kézzel akartam alkotni valamit egyedül.
Korábban az egyetlen dolog, amit kipróbáltam és szerettem, mert nem lehetett elrontani és volt sikerélmény, az a keresztszemes hímzés volt. Karácsony előtt valahogy újra eszembe jutott a hímzés, de gondoltam kipróbálom keresztszemek nélkül, csak úgy. Fákkal és megalkotom a saját Wunderbaum kollekciómat. Mert azon kívül, hogy saját dolgot szerettem volna, olyat is, amit használni is tudnak. Autója, szekrénye, illatosításra váró fiókja mindenkinek van. :)

Most,hogy már tudok egy kicsit varrni, végre táskára applikáltam a motívumot. Nagyon tetszik, de kár hogy még mindig nem tudok olyan táskát varrni hozzá, amilyet igazán szeretnék. :( Itt az ideje megtanulni a mágneszár és a zipzár bevarrásának rejtelmeit. A füle egy turis övből lett, így nagyon tuti. Azt hiszem később is maradhatnak az övek, mert a fül varrás sem egy leányálom. :)



Lassan, de haladok, mert ez a drága már megállt a saját lábán. :)



Félve, de megmutatom az egyik korai kezdeményt.(Csak mosolyogni ér. :) A kivitelezés borzasztó, de az ötlet már ott is tetszett. Manapság is csak a kivitelezéssel vannak gondjaim.:) ) Sajnos az igazán jókról nem készítettünk képet, mert éppenhogy kész lettek, már csomagoltuk is ajándéknak. Hát innen indult ezt az egész kreatívkodós örvény, ami magába szippantott. :)



Szerintetek legyen belőle szatyor is?

2009. április 12., vasárnap

Rémes jellemekkel repül az idő :)

Ezt a kitűző ötletet is dédelgettem már egy ideje. :) A megvalósításhoz gondoltam hímezni egy óra lapot, de ilyen kicsiben macerás. Kerestem ócskásnál pici óralapot, de nem volt kedvemre való, vagy csak horror áron ...és akkor szembejött velem a turiban egy órákkal teli blúz. :)) Hát nem lehetett ott hagyni. :) Úgyhogy mostantól így "repül az idő" kitűző nyelven. :)



Na, de megint traktállak itt benneteket a bolond ötletekkel, amikor rém jellemeket ígértem. :)

Hát tessék:



1. TAKI

Kedvenc száma a sok. Mindenben szeret első lenni és mindig mondogatja, hogy
őt nem érinti a válság, ő mindig 2000-ért tankol. Betegesen vonzódik a cukrászdákhoz - maga sem tudja miért.


2. MORCI

Szeret buszra ülni céltalanul. Azt mondja kalandvágyó, de persze morcog, ha túl messzire elcsatangol és nem talál haza sötétedés előtt. Gyüjti a gyerekrajzokat és mindene a LEGO.

3. GUMPA

Mindene a mese. Csodálatos képzelőerővel rendelkezik. Egyszer szívesen megszervezne egy rajzfilm felismerő versenyt. Gyerekkori álma, hogy lángost süssön, de fél a tűztől. Sajnos horkol és csak macival tud aludni.


4. METI


Gyüjti a TV reklámokat. Egyszer Haribo macikból szeretne csillárt
készíteni. Az ü betű látványától rosszul van. Imádja az iskolai szüneteket.
Az órák köztiket is.

5. PINKÓ

A nőkön először a szempillájukat nézi meg. Szeret sakkozni, de nem tud. Furcsa viszolygás fogja el a sajtreszelők láttán. Csak macskanyávogásra tud elaludni, de kedvenc állata a kutya.



Ja, és lemaradtak a sorsolási képek, dehát egyik sem lett jó, mert Barnus csak tette a dolgát, nem érdekelte anyának van-e ideje elkapni a megfelelő pillanatokat. :) Ezt még gyakorolnunk kell, úgyhogy lesz még játék. :)





Egy rémes nyertes :)

Kedves NINA! Te fogadhatsz örökbe egy rémet. :) Az 1-es elkelt, az 5-ös van raktáron. Melyiket szeretnéd?( 1-hez kell egy kis idő.) Írhatsz ide is: sebok.judit@pannongsm.hu

Rájöttem, hogy az a rossz a játékokban, hogy akik nem nyernek, biztos csalódottak... Erre ki kell majd találnom valamit... Köszönöm, hogy velem játszottatok!

Ha lefektettük a gyerekeket, bepötyögöm a rémes adatokat nevekről, tulajdonságokról. :)

Ezt sütöttük ki

Még a gyerekek születése előtt kigondoltam, hogy egyszer lesz egy füzetem, amiben majd rendszerezem az ünnepeket és a köréjük csoportosuló feladatokat, tradíciókat, mert én ilyen felírós, listázós vagyok és nagyon szeretném, ha bizonyos dolgok, bizonyos alkalmakhoz kapcsolódnának és mivel mindent elfelejtek vagy csak az utolsó pillanatban jut eszembe, jobb az leírva. (Na nem ilyen szép, hosszú mondatokban. :) )
A Húsvét mifelénk nem volt túl izgalmas, mert persze volt locsolkodás, meg rokonlátogatás és minden más szokásos, de valahogy mégsem jelentett olyan sokat nekem. Ajándékozás nem volt és ezt a hagyományt szeretném is követni, mert szerintem így is annyi mindent kapnak, hogy nem kell, hogy ez az ünnep is sóvárgással teljen. Persze csak a magam nevében beszélek, mert másokat nem lehet olyan könnyen meggyőzni, hiába kéri, magyarázza az ember. Ahogy öregszem (hahahaha), annál inkább azt gondolom, hogy vándorcirkusz helyett a legfontosabb, hogy itthon, nyugiban töltsünk pár napot. Most ez persze viccesen hangzik, hiszen szinte minden nap ezt csináljuk, de a szokás a lényeg és az később lesz fontos, ha már mindenki dolgozni fog, illetve oviba/iskolába járni.

Húsvétra a báránysütést gondoltam ki. Egy fiús családban nem igen opciós a fessünk tojást program.:) Most először készítettünk együtt és nagyon örültem, hogy volt kedv hozzá. Még apa is velünk csinálta. Természetesen nem csak bárány lett a tésztából. :)





Remélem észrevettétek, hogy mifelénk medúzát is sütnek. :)) Lehet, hogy ez a gyerek tengerbiológus lesz?? :))



A tojás keresés a kertben is új sport. Eddig hiányzott a kert. :)





Még utoljára mutatok valamit, mert megláttam a polcon és ez is szervesen kapcsolódik a Húsvéthoz. Van nekem egy tündéri keresztanyukám és régebben ő festett ilyen csodákat. Sosem értünk a nyomába. Ez a négy évszakos tojás az egyik kedvencem Tőle:





Ma este sorsolok, aki még nem jelentkezett pár óráig még megteheti. :)