2010. január 21., csütörtök

Az én tavaszom


Elképzeltem délelőtt, hogy megírom ezt a bejegyzést, hogy a szürkeség ellenére milyen tavaszi hangulatom volt. Azon morfondíroztam, hogy tulajdonképpen milyen apró dolgok elegek ahhoz, hogy az embernek jó kedve legyen és szépnek lásson mindent. A nap nagy része így telt. Örültem, hogy előző este megfőztem, evvel nem kellett foglalkozni, kollektívan örömködtünk, hogy reggelre a nárcisz kibontotta a szirmait, többször elolvastam a tegnap kézhez kapott kedves sorokat egy mégkedvesebb vásárlótól, nevetgéltünk Ambrussal. Kerek volt minden.


Nem segített megőrizni ezt a hangulatot, amikor Ambrus délután egy fazék levest löttyintett ki a teraszra. (Igen, ilyen hidegben kint tartom a teraszon, mert nem szeretem, hogy foglalja a helyet a hűtőben.) Úgyhogy arra is rájöttem, hogy néha egy apróság is bőven elég ahhoz, hogy rossz kedvem legyen és dühöngjek. De már mindenen túl vagyok, jöhet a holnap. :)))

5 megjegyzés:

Mici írta...

Óh, hát így könnyű tavaszi hangulatban lenni!
Közben látom már a választ az emilkében feltett krédésemre. :)

kiseri írta...

Hát igen, ezt a váltakozást és hullámvasutazást hívják úgy, hogy ÉLET...
Strugamanót pedig kötelezni kéne a vásárlásra, mert olyan de olyan erősítő visszajelzéseket tud adni, hogy szárnyal tőle az ember!!! nekem is volt benne részem, napokig részeg voltam tőle...:)) kellenek az ilyenek.

Anita írta...

ó de jó látni egy kis tavaszi hangulatot! Én már kimondhatatlanul várom, de hiába virágzik az ibolyám, az orhideám meg a ciklámenem, valahogy a -8 fokban mégsem érzem még a tavaszt...de a te képeidet és az örömödet jó olvasni....lehet, hogy mégsincs már olyan messze az a tavasz..?:)

Strugamano írta...

Tüneményesek vagytok!
Always look at the right side of life...

Fércművek írta...

Így könnyű. :)