2010. február 5., péntek

Már régen tapsoltam ...

de ma egy kicsit pótoltam a lemaradásomból. Igen, igen, színházban voltunk. :)
Még Karácsonyra kaptunk két jegyet Anais barátnőnktől a Katona József színházba. Ciki vagy nem, de még jóval Barnus születése előtt voltunk utóljára. Igaz, akkor háromszor is megnéztük a Kövekkel a zsebében-t. :) Régebben nem nagyon szerettem színházba járni, mert 1. utálok kiöltözni, 2. mindig görcsben volt a gyomrom, hogy mi van, ha a színészek tévesztenek. No comment... Jártam én itt is meg ott is, de valahogy sosem ragadott magával a dolog. (Pedig most ha belegondolok, akkor egy gimis előadáson szerepeltem a Bánk Bán-ban és nagyon morcos voltam, hogy nem kaptam meg Gertrudis szerepét. Lehet, hogy mégiscsak volt, hogy érdekelt a dolog??...)


Na de vissza a mai naphoz. G.B. Shaw : A hős és a csokoládékatona című darabot nevettük végig. Már egy ideje itt vannak a jegyek, de eszembe sem jutott, hogy megnézzem mi fán is terem ez a történet. Reggel viszont elolvastam egy-két kiritkát. Kapott hideget és meleget is, úgyhogy okosabb nem lettem. Azt hiszem a lényeget a ruhatárban hallottam a darab után. Volt, aki már látta korábban is és azt mondta, hogy mostanra megérett az egész. Mi ezt éreztük így elsőre. Mindenki lubickolt a szerepében, mi pedig többnyire dőltünk a röhögéstől. A történetben semmi mélyebb mondanivalót nem véltem felfedezni, de szórakoztatónak szórakoztató volt. Nagyon jól esett evvel a darabbal visszatérni a színházhoz, úgyhogy megfogadtuk, hogy ezentúl gyakrabban fogunk járni.

5 megjegyzés:

borSHEka írta...

De jó, hogy el tudtatok menni! És hogy jól is éreztétek magatokat! Azért ezt ki kell fogni, nem? Persze, én aztán nem vagyok nagy színházjáró (sajnos logisztikai nehézségek), lehet, hogy a gyakorlottabbak ügyesebben tudnak választani.

Krisztallit írta...

Amikor lehet, szabadidős tevékenységként a színház jut eszembe. Nekem a gyerekek óta ez hiányzik a legjobban, de szerencsére azért voltunk párszor. Az nagyon bosszantó, ha egy ritka megszervezett alkalom után az előadás borzalmas. A Katonában lehet bízni.

Anais írta...

A Katonában lehet bízni.
Többnyire (hehe:))
És azért gondosan kiválasztott darab volt ez, mert megnéztem előtte :)))

Az a Nagy Tervem :) hogy legkozelebb öten menjünk, Darling!

Fércművek írta...

Benne vagyunk.:))

Noémi írta...

Ez a hét úgy látszik másoknál is egy "régóta nem jártam színházba, akkor most elmegyek" hét volt. Én az Örkényben voltam (régi Madách kamara). És nagyon jó volt!!! A darab címe: Azt meséld el Pista! Évek óta megy Mácsai Pál egyszemélyes darabja. Nagyon nagyon tetszett. Örkény stílusa. Soha sem gondoltam volna, hogy ilyen humoros és egyben szomorú darab lesz. Ajánlom.