2010. március 29., hétfő

Reggel

általában nem én viszem Barnust az oviba. Ma úgy gondoltam, hogy az utóbbi napokban nélkülözött eleget, elviszem. Hazafelé - mert megérdemlem :) - beugrottam a kisboltba egy lájt kóláért aztán ballagtam hazafelé, amikor egyszercsak megpillantottam Őt. Hihetetlen. A gondolatnak tényleg teremtő ereje van.
Sokat készültem a vásárokra, rengeteg gombot húztam be az utóbbi napokban és rá kellett jönnöm, hogy nem a legjobb helyre van felfogatva a prés. Látványra oké, de elég vékony az asztallap, amin dolgozom és a sok erőlködéstől egyszercsak szét fog esni az egész, nem túl stabil (mármint az asztal, ami nem is az, csak egy lap).
Ahogy megjött a tavasz, elkezdtem itthon rendezkedni és a műhelyt is egy kicsit elkezdtem rendbe tenni. A korábbi balesetből kiindulva - amikor is a műhelyben lévő kazán elengedte magát és minden elázott - már tudtam, hogy csak fém polcokat lehet használni. És a prés kapcsán elkezdtem kombinálni, hogy kellene egy kis asztal csak a présnek, aminek fémből vannak a lábai, stabil, fa a teteje, hogy legyen hova lefúrni, stb, stb, stb. És akkor ma reggel ő jött szembe. Egy ház mellett árválkodott egy kb. 80 centi széles fémlábú-fatetejű kisasztal. Pont amilyet szerettem volna. Igencsak siettem hazáig, hogy riadóztassam a többieket - mert persze az sem véletlen, hogy ma nem egyedül vagyok itthon :) - fussunk el érte gyorsan és húzgáljuk haza. Ahogy hazaértünk, máris feltűnt egy úr, aki fémhulladékért házalt. Hááát, nagyon örülök, hogy megelőztük és ingyen megvan az asztalom, amin annyit agyaltam. Hamarosan mutatok képet, hogyha beüzemelem és teljes pompájában meg tudom mutatni, mert így még csak én látom benne a kincset. :)

Tudom, hogy nem ilyen bejegyzésre vártatok, és van rengeteg írni és mutogatnivalóm, de ezt dokumentálnom kellett. Nincsenek véletlenek. :)))))))

Szóval tessék csak konkrétan kívánni. :)))

8 megjegyzés:

Barbi írta...

:D Hehe!
Én ugyan nem tárgyat, hanem egy tesót kívánok Ábelnek nagyon konkrétan már egy ideje. Utcán nem igen találni ilyet, de a gólya talán egyszer csak lepottyantja! :D
Mielőbb mutasd a szerzeményt!

muzli írta...

Hát persze, hogy nincsenek. De ezt mi már megbeszéltük. Örülök a kincsednek, az ilyenek annyira jót tesznek az ember lelkével. És ha egy kicsit továbbmegyek, az asztal lelke se lehet most akármi, mert ugye nekik is van.

Juhizs írta...

Ez egy nagyon fontos dolog (és beírás ;-)
Bizony, néha kincseket lehet találni, én szeretek "guberálni" lomtalanításkor is. Egy viszont biztos, ha valamit kinéztél, akkor nem szabad arra "hajazni", hogy majd visszajössz érte és megvár; ott lesz félóra múlva is, mert tapasztalatból tudom, hogy neeeeem... tehát, ha kell valami, akkor azonnal vigyed.
Persze, egy asztalka méret azért más.
Örülök, hogy új kincsed van :-)

vanessza kiss írta...

És véletlenek márpedig nincsenek :)

Fércművek írta...

Én sem vetném meg a lomtalanítást, de ma már más, mint régen volt. A mai szerzeményben az a vicc, hogy nincs is lomtalanítás, mégis kitették. Nekem. :))

Julcsi írta...

De ez igenis fontos bejegyzés! Neked! Hiszen örülsz és ez a lényeg:))))

Zsuzska írta...

Veled örülök!

Borsheka írta...

Csak hogy tudd - vettem egy hatalmas nemlájt kólát, mert itt olvastam nálad és hát... hátha én is megérdemlem : ))
Ez a kincsvadászat, még ha nem is úgy, mint régen... nagyon izgalmas!