Aminek mindjárt vége. Egy csöppet sem bánom. Igaz, nem tudom mit várok egy évfordulótól, hiszen az csak a naptárban vízválasztó, amúgy minden megy tovább, de én mégis reménykedek, hogy egy jobb év vár ránk. Ez az év sok szomorúsággal, csalódással, felesleges indulatokkal telt és mindig tudott rosszabbat produkálni, amikor már azt hittem, hogy ennél nem lehet rosszabb. Félreértés ne essék, nem a fércművekről van szó. Ez is bánt, hogy nehéz az itteni örömömre koncentrálni. Pedig lenne mire. És bőven vannak terveim jövőre is. Majd úgy próbálom szervezni, hogy minden beleférjen. Eddig szinte mindent ösztönösen csináltam, de ideje egy kis tudatosságot is becsempészni. Az "üzletmenetben" is lesznek változások, mert ugyan eddig én fennen hirdettem, hogy a bizalom a legfontosabb, de igazság szerint sokan visszaéltek vele az utóbbi időben. Az utóbbi majdnem két évben sok minden tapasztaltam, láttam, tanultam, megpróbálom most már a gyakorlatban is hasznukat venni, mert be kell látnom, hogy kemény a világ, alkalmazkodni kell, ha az ember életben akar maradni - minden szinten.
A Karácsonyról idén is főleg a készülődés jut eszembe. Na nem az itthoni mézeskalács sütés és egyéb finomságok, hanem a vásárok. Decemberben három WAMPon is várunk majd benneteket, de erről majd később.
Arra azért szakítottam időt, hogy meglepjem magam néhány karácsonyi aprósággal. :)
A Meskán megakadt a szemem szépségeken. Az
Egyesült Manó Művek csodaszép díszeinek nem tudtam ellenállni.
Az őrangyalom:
... és a többiek:
Ugye, hogy csodaszépek?
Még a blogtalálkozón beleszerettem Nina levendula párnájába. Egy kicsit győzködnöm kellett, de elkészítette nekem ezt a csodát:
Nála több, jobb képeket láthattok. :) Itt is köszönöm Nina!
Az előző WAMpon
Toritextil-től is újítottam egy díszt. Nagyon úgy néz ki, hogy idén a piros-fehér kombináció tetszik a legjobban.
Remélem majd gyakrabban jövök. Egyébként akinek van kedve jöjjön játszani a
Fércbook-ra egy vásárlási utalványért. :)