Már ősz elején is úgy éreztem, hogy ez az év annyira tele van már élményekkel, történésekkel, hogy majd szét pukkan. Persze akkor még nem tudtam, hogy a neheze, az igazán fajsúlyos dolgok csak utána jönnek. De úgy látszik ilyen az élet. Amikor már azt hiszed, hogy nem bírsz többet, akkor hirtelen kétszer annyit kell elbírni. Nincs evvel gond, mert az ember legalább érzi, hogy csinál valamit, hogy az élet nem csak úgy elmegy mellette. Bár ez sem igaz, mert egyfajta élet elmegy mellette, de az már nem hiányzik. Ma is volt egy döbbenésem, hogy mennyire nem hiányoznak a régen fontos dolgok. Bár már akkor sem voltak igazán fontosak, de nem zavart a rájuk elpazarolt idő. Most meg szinte fáj. Mert annyi, de annyi mindent lehetne csinálni helyette. Be kell látnom, nem vagyok az a láblógatós típus, viszont ma az is kikristályosodott, hogy meg kell tanulni lelassulni és elengedni dolgokat. Még nem tudom hol fogom kezdeni, de ha lenne jövő évi fogadalom listám, rajta lenne, hogy evvel biza foglalkozni kellene.
Nagyon szép, nagyon munkás év van a Fércművek mögött. Nem montázsolok össze fotókat, nem írok számokat, nem vonok le nyilvános következtetéseket, viszont lelkesen és boldogan mondom, hogy idén már nem volt annyi kétségem mint korábban és igenis úgy gondolom, hogy ez is az én utam. Azért is írom ezt, mert az idei változások között van, hogy visszamegyek dolgozni. Még van egy kis időm, hogy végig gondoljam, koordináljam, hogy a kettő dolog, hogy tud egymás mellett működni. A tanítást is nagyon szerettem, biztos, hogy újra sok örömet fog adni, de már nem nagyon tudom elképzelni magam a Fércművek nélkül.
Már egy A/4-es papír mindkét oldalát teleírtam, hogy mi mindent szeretnék jövőre. (És nem írok nagy betűkkel. :) ) Ha csak egy része sikerül, akkor már klassz év elé nézünk. Már ha velem tartotok, de már evvel kapcsolatban is egyre kevesebb a kétségem. :)
Mindenkinek olyan évet kívánok, amilyet elképzelt magának és amilyet nekem kívánna! :P