2010. június 29., kedd

Családi kedvencünk

A szőrösszívű bárány.


A visszafogottabb verziója kelt el, ki érti ezt?? :)))

2010. június 28., hétfő

Béka királyfi

A vásári készülődésnek mindig vannak áldozatai. Például mivel az utolsó pillanatig dolgozni szoktunk, sokmindent nem tudok lefényképezni, mert el is viszik őket. Így nagyon megörültem a békakirályfinak, hogy legalább ő meg lesz örökítve. Nagyon sok kézben megfordult a nap folyamán, de mégis velünk jött haza. Viszont azt már nem mondhatom, hogy nincs gazdája, mert mire hazaértünk a WAMPról, várt is egy levél, hogy egy egész család azon izgul, hogy még megvan és nem kelt el, mert nekik rögtön és azonnal és iziben kell egy ilyen királyfi. :))



Véletlenül tettem szert erre a klassz színű műbőrre. Jó időben voltam a jó helyen. Mivel csak nagy mennyiségben lehet rendelni bizonyos helyeken, nem sok esélyem van különleges színekre. De pont egy nagy rendelést adtak le a boltban és az én egy-egy métereimet gyorsan hozzáírták ahhoz a mennyiséghez. Micsoda mázli. :)

Úgyhogy gyorsan Füsti is lett belőle. Egy olyan visszafogott fajta és ugyan erről az oldalról nem látszik, de ő is tűzveszélyes, mert narancs műbőrt is sikerült szerezni. :)


Anaisnak üzenem, hogy aludjon, mert holnap hosszú esténk lesz! :)

Egy nagyon kedves lány nagyon kedveset írt rólam itt. Különösen nagyon jó volt ezeket a képeket egyben látni. Köszönöm Anikó! :)

2010. június 27., vasárnap

Vásári bejelentkezés

A mai WAMPról majdnem sikerült elkésni, de végül odaértünk. :) Köszönöm, a mai is nagyon jó volt. Egy pillanatig mindig azt hiszem, hogy a vásári képen már nem nagyon változtatunk, a szokásos felszerelést visszük, de valami újítás mindig becsúszik. Teljesen rákaptam a kitűző/bross készítésre. Biztos nem néztek éppen százasnak, de fogtam a behúzott gombjaimat, bementem a városba és a tenyeremen kiteregetve fel-alá járkáltam a gyöngyös boltokban, hogy mindegyikhez megtaláljam a nekem tetsző gyöngyöket, függőket. Viszont ezeket már nem lehetett a mágnestáblán prezentálni, úgyhogy a festőállványra végül festővászon került.


Egy kis kulisszatitok. Mindig úgy készülök, hogy ha valamit megvásárolnak a mágnestábláról, akkor pótolni tudjuk, ne legyen foghíjas az összekép. A festővászonra viszont pont annyit készítettem, amennyi ráfért. Aztán gondolkodóba estem, hogy ha mégis vásárolnak, akkor mi lesz azokkal a fehér foltokkal??? És akkor jött ez az ötlet:


Mi jól szórakoztunk rajta. :))) És a vicc az egészben, hogy ilyen gombocskát ketten is elkunyerálták kitűzőnek. :))))))))))))))

Ezt egyszerűen le kellett kapnom. Ahogy a fércek kukucskálnak, hogy vajon hova költözünk, vajon hova költözünk? :) Elég sokan elhagytak minket, elbúcsúztunk és nagyon örültünk, mert láttuk, hogy mindenkit nagy-nagy szeretettel fogadtak örökbe. :)


Nehogy hiányérzetetek legyen, azért teszek fel egy standos képet is. :)

2010. június 26., szombat

Holnap WAMPsárnap

Persze, hogy már megint hét közepén írni akartam, hogy holnap - vasárnap - WAMP. Gyertek a Gödörbe, ha van kedvetek! :) De valahogy mindig volt valami más, amivel foglalkoznom kellett - néhány hál'isten és néhány sajnálatos dologgal is... Ma reggel is eszemben volt, de aztán leragadtam a YouTube előtt, mert a kedvenc Rod Stewart számomat kerestem, hiszen tudtam, hogy az élménybeszámolóhoz dukál egy kis zenei aláfestés. Gyerekkoromban az autók többségében, amikben akkoriban utaztam, volt Rod Stewart kazetta. Úgyhogy hozzám nőtt. Egyszerűen el kellett menni a Kapcsolat koncertre. :) És jó volt. Óriási bohóc lehet a civil életben ez a pasi. Nagyon jó látni, hogy valaki ennyire élvezi, amit csinál. Régebben volt már szerencsém látni az MTK pályán és nagyon tetszett, hogy most is rugdosott focilabdákat a közönségnek. Jó kis este volt, de a szervezés hibája, ha holnap elalszom a WAMPon. :)))

Ja, a kedvenc dalomat nem találtam meg, pedig egy régi kedvenc filmhez, a Törvényszéki héjákhoz készült még klipp is. Már a YouTube sem a régi, mégsincs rajta minden. :( Úgyhogy ma dal nélkül marad a bejegyzés.

2010. június 25., péntek

Egy mezei nyúl

A legegyszerűbb fehér nyuszival kezdődött minden. Anykám ránézett és mondta, hogy ez egy sima, mezei nyúl. Akkor elkezdett kattogni az agyam és ez lett a nem sima, de mezei nyúl:


:))


A törléssel kapcsolatban felülírom magam és mégis a blogban marad az a pár mondat. Ahogy eddig is minden. Bejegyzés is, komment is. Én ugyan sosem olvasom vissza a bejegyzéseket, de ha valaki mostanában látogatna ide, akkor így teljes képet kaphat az eddig történtekről. Viszont egy új elhatározásra jutottam. Még azt sem tudom, hogyan kell, de a névtelen hozzászólásokat a tartalomtól függetlenül ezentúl törölni fogom. Én úgy döntöttem, hogy megosztom másokkal a hobbimat, munkámat, néha a családomat és persze az olvassa, akinek kedve van hozzá. Ezt nem tudom és nem is akarom befolyásolni. Viszont ha valaki hozzászól a bejegyzésekhez, akkor elvárom, hogy névvel, elérhetőséggel tegye, mert egyszerűen nem tartom fair-nek ezt a fajta véleménynyilvánítást sem itt, sem más blogokon.

Feketefehér

Már régóta tudom, hogy semmi és senki nem fekete vagy fehér, ez a bejegyzés, most mégis az lesz. :)

A Múzeumok Éjszakáján sikerült szert tennem erre a régen áhított bögrére. Hiába van ezen kívül még három sztárbákszos, ez is kellett. (Na jó, valami mégis megmaradt a gyüjtőszenvedélyemből. :) )


A Múzeumok Éjszakáján lettem boldog tulajdonosa ennek a Vadjutka kitűzőnek is. Az anyagba már nagyon régóta szerelmes voltam és hogy ajándékba kaptam az külön öröm volt. Itt is nagyon szépen köszönöm!! :)


Ez a karkötő megrendelésre készült. Már régóta készültem valami fekete-fehér kombóra, de ugye mindig kell az a kezdő lökés, mondjuk egy megrendelés formájában. :)


Tényleg nem minden fekete vagy fehér, úgyhogy megmutatom az aktuális kedvencemet is. A Candy nevet kapta. :)

Nekem miért nem szólt senki...

hogy a Jóbarátok után is van élet??? :))) Már nagyon hiányzott egy ilyen sorozat, de végre rátaláltunk. :) Így jártam anyátokkal az új éjszakai időtöltés, de egy rész sosem elég a nap levezetéseként. :)

2010. június 23., szerda

Kékek és zöldek és egy kis rózsaszín

Kezdem Babobead levelijével, aki a WAMP óta vigyáz az orchideánkra. (Néha meg én rá, amikor Ambrus elcseni. :) Amikor hazajöttem vele, Ambrus megfogta és adott neki egy nagy puszit. Nem tudom mire várt, hogy mi lesz belőle... :))) ) Már régebben is néztem ezeket a békákat és nagy öröm, hogy hozzánk is költözött egy. :) Köszönjük!


A teraszról nézelődve ezt lehet látni:


Természetesen csak jó idő esetén. :))

Vagy a látvány vagy a tudatalattim miatt, ami már nagyon vágyik egy tengerpartra, de valahogy a kék és zöld gyöngyök kerültek előtérbe:


A kék magával hozta az "It's a boy!" karkötőt:


Utána már szinte kötelező volt az "It's a girl!" verzió is. :)))


Mondtam már, hogy odavagyok a charmokért??? :)))

Valami teljesen más. Eddig egy rossz szót sem szóltam a GomBolt nyitása után gombamód szaporodó gombolókról és a jövőben sem tervezem. Véleményem viszont van, ez engedtessék meg nekem. Úgy gondolom, hogy egy tisztességes verseny még a vásárlóinknak is előnyére válna, ha mindannyian újítanánk és a saját személyiségünket vinnénk a gombokba, de ezek közül egyiket sem nagyon tapasztalom. Se a tisztességet, se az innovációt.
Hihetetlen rosszindulatú emberek vannak. Szeretném leszögezni, hogy soha nem állítottam - de még csak nem is gondoltam - hogy a gombékszer készítést én találtam ki, úgyhogy az engem pocskondiázókat megkérem, hogy a későbbiekben véleményeikből töröljék ezt a részt. Piszkosul fáraszt, hogy olyan dolgokat tulajdonítanak nekem, amiket sosem mondtam és mindezt megérthetetlen indulattal teszik. A bejegyzésnek ezt a részét egy nap múlva törölni fogom, úgyhogy felesleges is rá reagálni.

2010. június 22., kedd

Amikor a Fércművek és a Gombolt találkozik

Akkor biza előkerül a filc.
Amikor kisgyerek voltam, volt egy álmom. Olyan ruhásszekrényről álmodtam, ahol a kedvenc pólóimból, pulcsijaimból a szivárvány minden színében van egy és persze szépen összehajtogatva arra várnak, hogy aznap milyen színben van kedvem pompázni. Persze ez csak álom maradt, hiszen azóta tudom, hogy nem mindenkinek áll jól minden szín és sokszor nincs is merszem színeket viselni. Gyűrűből viszont már kivitelezhető lenne a dolog:


Vannak pillanatok, amikor a fejemre csapok, hogy ez eddig miért nem jutott az eszembe. Tegnap elmerültem a gombolásban, készülök a vasárnapi WAMPra és akkor egyszercsak eszembejut, hogy filcből még nem is készítettem gombot. Kipróbáltam. Működött a dolog. Na onnan nem volt megállás. :))) Mert akkor már szinte minden színben ki kellett próbálnom. Tiszta színterápia ebben a szottyos időben. És rakosgatom, nézegetem, kombinálom őket. Nagyon jó móka és határozottam jobb kedvem lett tőle:






Mostanában rájöttem, hogy nem nagyon tudok arra válaszolni, hogy melyik a kedvenc színem. Egyszerűen élvezem, hogy ennyiféle van és öröm mindegyikkel dolgozni. :)))

2010. június 21., hétfő

Egy könyv

Amikor régebben azt írtam, hogy az Alkony zónával tértem vissza a könyvekhez, nem egészen mondtam igazat, mert már előtte is utolért egy újkeletű olvasmányélmény. Ez a bejegyzés egy régebbi tartozás törlesztése. :) Egy kedves olvasómtól kaptam egy staféta könyvet. Juditti írta. Ő azt hiszem nem tudja, hogy amikor belekezdtem, akkor éppen a múlton rágódós korszakomban voltam, ami akkoriban igencsak megviselt. Az ő könyvét elolvasva még régebbi emlékek is előjöttek, hiszen néha úgy tűnik, hogy az általános iskola a régi emlékeknél is korábban történt. :) Legalábbis nekem. Örömmel olvastam, hogy másnak milyen meghatározó élményt jelentettek ezek az évek, mert én személy szerint úgy érzem, hogy attól a naptól kezdve kezdtem el "élni", miután leérettségiztem. Az előtte lévő részt valahogy homály fedi. Köszönöm szépen a bizalmat és a lehetőséget, hogy elolvashattam a Visszafelé szaladó fákat. :)


Mivel staféta könyvről van szó, az első jelentkezőnek szívesen elpostázom a könyvet Juditti kedves levelével együtt. :)

Mondtam már...

hogy rohadtul elegem van a vízből, az esőből?? Most nagyon paprikás hangulatban vagyok. Valószínűleg ez lesz az első bejegyzésem, amit törölni fogok, de hátha segít, ha kiírom magamból. Mert megint leszakadt az ég. Most időben sikerült kimenni a vízgyüjtőhöz, de ez még csak félsiker volt, mert abban a pillanatban elment az áram, ami létfontosságú lenne a szivattyú működtetéséhez és mivel elektromos az ajtó - és az alternatív zár nem működik - egyáltalán a pincéhez való bejutáshoz. Aztán a kezdeti pánik után visszajött, úgyhogy zuhogó esőben, pacallá ázva kivödröztük, szivattyúztuk a vizet ismét. Éjszaka. Nekem akkor kellene dolgozni, de így nem tudok. :( Ikerházban lakunk. Az előző alkalommal kiderült, hogy a vízgyüjtőink között egy lukat fúrtak a régi lakók - egy család voltak - hogy a fiatalok segítsék ilyen helyzetben az időseket és helyettük szivattyúzzák/vödrözzék a vizet. Ergo, ha mi dolgozunk, akkor a szomszédoknak is dolgozunk. Akik másfél éve arra sem hajlandóak, hogy fogadják a köszönésünket. Ma arra sem voltak hajlandók, hogy kijöjjenek és segítsenek. Pedig nekik is van szivattyújuk és négy felnött emberről van szó. Ők tudják, hogy itt két kisgyerek van. A héten a bejárati lépcsőnket lebontották, szóval körbe kell menni a házhoz, ha be akarunk jutni. Ketten kell dolgoznunk elöl és valamelyikünk mindig hátraszalad, hogy mi van a gyerekekkel, hiszen viharban becsukjuk az ablakukat, nem lehet hallani ha az emeleten felsírnak. Ezt mind tudják és mégsem jöttek ki segíteni. Hihetetlen emberek vannak. Elegem van az esőből és utálom a vizet, ha eddig nem mondtam volna...
Most nézem, hogy ezt a Nyavalygóba kellett volna írni, de már nincs erőm átmásolni.

2010. június 20., vasárnap

Lógós

Természetesen ezt az újítást is egy megrendelés hozta felszínre. Régóta volt igény rá, de sok dologra csak akkor találok megoldást, ha konkrét megrendelés van. Sajnos az első példányról nincs képem, mert éjjel 1-kor lett kész és másnap a vásárban már a gazdájához is költözött. Kár, mert egyhamar nem állok neki jobb-bal feliratot hímezni egy alig több, mint egy centi átmérőjű gombocskára. :)

Úgyhogy a medálalapom tovább fejlődött a kitűző után:


2010. június 19., szombat

Tengeri

..ami nem kukorica. Még azt sem mondhatom, hogy a tegnapi vizes kaland ihlette őket, mert már régebben elkezdett, kigondolt projektek, de azért rímel a tegnapra, az tuti. :)

A legutóbbi WAMPon Füsti a sárkány egy olyan családhoz költözött, akik már egyszer fogadtak örökbe fércet - még a legelső alkalommal - nevezetesen Bonifácot, a bálnát, aki Málna, a bálna unokatesója volt. És akkor belém hasított, hogy miért is nem varrtam azóta bálnát? Ezen sürgősen változtatni kellett, úgyhogy újabb bálnába kezdtem és megszületett ő:



Kitűzőket is készítettem. Ebben is volt egy tengeri megrendelés, medúzával, csikóhallal, szimpla hallal és a tenger csillogó színeivel. :) Nem egy visszafogott darab...


Lassan indulandusz van, várnak a múzeumok. Remélem nem mossa el az eső a programokat...

2010. június 18., péntek

A mai döbbenet

Ma reggel azt gondoltam, hogy a terasz betonjának felszedésénél rosszabb nem történhet. Hangos és piszkos munka. Az eső is esett. Délután még egy kis anyagbeszerző körúttal fárasztottam magam, majd azt terveztem, hogy jól kialszom magam, hiszen beszereztem holnapra a csuklópántomat is a Múzeumok Éjszakájára. Tétlenül mégsem telhet el az este, gondolkodóba estem, hogy mégis mivel tudnék elütni egy fél órácskát. Egy hímzést félretéve úgy döntöttem lemegyek a műhelybe és legújabb kincseimet pakolom a helyükre. A legjobb döntés volt. Nincsenek véletlenek. Azt persze érzékeltük, hogy a gyerekek lefektetése közben lecsapott a vihar, de utólag kiderült, hogy alábecsültük az erejét. :( Már az gyanús volt, hogy a homokkal teli homokozót is elvitte a víz a helyéről, de tényleg döbbenet volt látni, hogy a pincébe is betört a víz. Két részből áll a pincénk. A belső részben van a műhelyem. Egy méter választotta el a víztől, amikor lementem. Bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna, ha később megyek le, vagy ha le sem megyek, mert a tévé előtt való hímzést választom. Természetesen az is átfutott az agyamon, hogy milyen érzés lehet, hogyha ugyanez a lakóterünkkel történik - ahogy az másokkal történt mostanában. És hogy nincs hova szivattyúzni a vizet, hiszen körbevesz az árvíz. Nekünk legalább volt hova... Természetesen ez semmi egy árvízhez képest, de akkor sem jó megtapasztalni saját bőrön ezeket a dolgokat. Úgyhogy ennyit az alvásról...

2010. június 17., csütörtök

Számok

Nem mondom, hogy nem szoktam nézni, de azért vannak pillanatok, amikor megdöbbenek, hogy úristen. Mármint, hogy hányan vagytok rendszeres olvasók. Ilyenkor mindig ingatom a fejem. Nem nagyon értem. De nagyon köszönöm! Pontosan emlékszem arra a pillanatra, amikor azt gondoltam, hogy sosem fogom elérni az 50-es számot, mit is képzelek magamról... :)) Most pedig 361-et mutat a számláló. De most nem is emiatt képedtem el, hanem a fészbukon lévő 200 rajongó miatt. És kicsit el is szégyeltem magam, hogy cserébe lehetnék ott (is) egy kicsit aktívabb.

Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastok, bátorítotok, "rajongtok"! Azt hiszem néha nem is tudjátok ez mennyire fontos. :)

Amikor...

pittyre be van osztva az idő, akkor jön egy kedves megkeresés, aminek sos neki kell állni, hozza magával a többi ötletet és máris borult a programom. :) De sebaj, mert a technikai részeket leszámítva nagyon élvezem és megint annyi, de annyi ötlet jön, hogy már külön szekrény kellene.

Már nagyon régóta ki akartam próbálni, itt áll minden hozzávaló, de így is annyi mindent csinálok, hogy sosem jutottam a kivitelezésig. Aztán jön egy megrendelés, lépni kell, aztán belemerül az ember. :)

A cél, hogy saját kép legyen a gombon. Ami persze nem gombként funcionál - bár hamarosan tesztelem a moshatóságot. :).

Amiből aztán bármi lehet. Itt textil kitűzők:


A kérdőjeles leánykérő gyűrűt is kicsit tovább gondoltam:


Ezt is ki kellett próbálni:


Új könyvjelzők is születtek:


Régi álmom volt egy "to be continued" felirat, de kihímezni nem tudtam volna a hossza miatt. Így viszont megoldható, sőt a kedvenc karakterkészletemmel. Ennél a filmnél tanultam meg anno, mit is jelenet. :))


A folyt. köv.-öket is ki kellett próbálni:


Persze mindezek mellett 15 kiszabott férc várja jobb sorsát és mérgesen néznek a gombokra, de majd valamivel kiengesztelem őket. .))

2010. június 16., szerda

Új hobbi...

után kell néznem. Úgy érzem, hogy a fércelés és a gombolás már a munkám, úgyhogy kell valami újat keresnem.:)) Szorítok magamnak, hogy a fogyókúra legyen az. :)))


Kaptam

Sokmindent kaptam mostanában. Egyik jobban meglepett, mint a másik, egyiknek jobban örültem, mint a másiknak. Most a teljesség igénye nélkül mutatok egy képet, mert a többi még napos időre vár, hogy lefényképezzem. :))


A meskás repülés után, Szarvasmici még hozzánk is berepült élete Páljával és a két kisebb fiúval, akik igenis nagyok. :))) Nagyon jó volt, hogy itt voltak, jót beszélgettünk, bár én mindig azt érzem, hogy ennél sokkal többet is lehetne, meg mutogatni egymásnak ezt meg azt, de nem újdonság, hogy mindig időből van a legkevesebb. Nagy meglepetésemre kaptam tőle egy Meskaticát, úgyhogy már nekem is van Mici figurám. :)) Elég annyit mondanom, hogy hiába varrok figurákat is, az én fiaimat hidegen hagyják az ilyen dolgok, de Ambrus teljesen rákattant erre a szépségre. Nem is csodálom, csuda egy darab és nagyon örülök, hogy már nekünk is van. Köszi Mici!

Látjátok azt a bögrét? Sztárbákszos, budapesti és az enyém. :))))) Köszi Anais! Ha minden igaz, akkor ma nyílik a WestEnd-ben. Juhéjj.

Igen, igen, az ott lent egy londoni taxi és azt úgy kaptam, hogy Farscape-nek én jutottam róla eszébe. Hát igen, minden megdobogtatja a szívemet, aminek köze van a britekhez. :))) Köszönöm!

Sajnos nem ússzátok meg ma sem zene nélkül, mert úgy megörültem, hogy megtaláltam ezt a dalt. Sosem tudtam mi a címe, ki az előadó, de egy butuska filmben meghallottam és sikerült beazonosítani.

2010. június 14., hétfő

Ha kell egy kis energia...

én nem a Sport szeletért nyúlok. :)


Imádom ezt a koncertet az elejétől a végéig és egy kicsit fáj, hogy a tokban csak az extra lemez van meg, a koncertnek lába kélt. :( Pótolni kell...

2010. június 13., vasárnap

A boldogság

...hogy hullafáradtan hazajövök, de a sok átélt élmény miatt mégsem tudok elaludni, mert csak zakatol az agyam

...hogy meglett emberek rajonganak nyuszkóért

...amikor gyerekek a szüleiket hátrahagyva ölelik a férceket

...hogy levelet kapok, hogy barátoknál lakó cserediák egy répasálas nyuszival állított haza, aki hamarosan eljut oda, ahova én még nem, az óceánhoz

...hogy blogolvasók lepnek meg ajándékokkal, mert én jutottam róla eszébe vagy tudja, hogy szeretem

...hogy a barátok is kilátogatnak és szinte mindig piknikké "fajul" a szabadtéri vásározás

...hogy valaki jégkrémet vagy hűtőtáskában házi limonádét hoz, mert tudja, hogy nagyon melegünk van

...hogy az emberek gratulálnak

...hogy én is gratulálhatok sok embernek és inspirálódok, mert minden egyes alkalommal körülnézek és elámulok a többiek kreativitásán, kézügyességén legyen az a "termék" maga vagy a "tálalás"

Még folytathatnám a sort. Sokáig. :)

Tudom, hogy a vásározás egyfajta gazdasági megfontolás és száraz tényekkel le lehet rendezni, hogy egy vásár sikeres vagy sem, de a bevételen kívül ezek a pillanatok is nagyon sokat érnek. Én már csak ilyen szentimentális vagyok. :)

A nap bókja

Nem feltétlenül rossz, ha valaki a zsebrém jellemeket olvasgatva azt kéri, hogy maradjak mindig ilyen hülye. :)) Azt hiszem ez menni fog.

Olyan jól elvoltam, hogy elfelejtettem a szokásos stand képet megejteni, úgyhogy most kép nélküli a vásár utáni rövid bejelentkezés. :) Jövő héten Múzeumok éjszakája ezerrel, de két hét múlva újra WAMP.

Mindenkinek köszönöm aki ezt a napot is ilyen csodálatossá tette. :)))

2010. június 12., szombat

Holnap WAMP

Kicsi behavazódtam, de még időben szólok, hogy holnap találkozhatunk a WAMPon. :)

2010. június 10., csütörtök

Fira vagy Moppe

Nagyon szeretem az ilyen dobozomat. Az IKEA sajnos egy éve kivonta a forgalomból, pedig nekem nagy szükségem lenne még egy párra. Gondoltam kihasználom a blogot és megkérdezem tőletek, hogy nem tudtok-e valahol, valakinél eladó példányokról? A csupa kisfiókos verzió is érdekelne.

Kincsek

A Goubán vásárlóként is kipróbáltam magam. :)) Egy régiséges standon találtam ezeket:


Az külön nagyon tetszett, hogy pótgombos zacsiban kaptam meg őket. :))) Mintha tudták volna...
(A gombocska nem sokkal nagyobb 1 centinél.)

És meg kell mutatnom egy másik hímzéses gyönyörűséget is. Bogitól kaptam ajándékba. Hát például az ilyenekért is érdemes vásározni. :))

2010. június 9., szerda

Képzelt hősök

Tegnap véletlenül bukkantam erre a filmre a TV-ben hímzés közben, de nagyon jól tettem, hogy végignéztem. Furcsa, rég nem mosolyogtam ennyit drámán. De attól ez messze nem volt vígjáték. Nem találtam magyar bemutatót és ez egyáltalán nem adja vissza filmet, de kiváncsi lennék, hogyha valaki látta neki is tetszett-e. Családunk titkai címmel ment.


Engem emlékeztetett az Átlagemberekre nagyon régről, de azon egyáltalán nem mosolyogtam.

Sunny

Tudom, hogy a cím igazából nem a napos időre utal, de még régebben megígértem magamnak, hogyha nyáriasra fordul az idő, akkor beteszem a blogba. Úgy érzem ma nyár lesz a javából, úgyhogy itt egy kis Bobby Hebb. Éljenek az örökzöldek, főleg eredetiben, bár én azért nem nagyon szoktam bánni a jó feldolgozásokat sem. :)


Mondjuk az ilyeneket:


2010. június 8., kedd

Az ember hallgatja/nézi a híreket, el is ér hozzá, hogy baj van, katasztrófa, döbbenet. Aztán lát egy-két képet, ami tényleg pofon vágja és érzékelni kezdi, hogy milyen mértékű a dolog... :(

Ezek a képek a miskolci Auchan-ban készültek:




Abba már bele sem merek gondolni, hogy milyen lehet egy embernek a házát látni, ahogy összeomlik. Az is hihetetlen, hogy 100 néhány kilométerre tőlem ilyenek történnek. Valahogy felfoghatatlan, hiába látja az ember a szemével. :(

2010. június 7., hétfő

Vasárnapi guba

Megtöröm a hagyományt és ugyan a standról mutatok képet, de most hátulról. :))))


Na jó, ez csak vicc volt, ilyen volt elölről:


A környezet pazar volt - ez nem volt meglepetés. Gyönyörűen felújított helyről van szó, úgyhogy az atmoszférára panasz nem lehetett. Az időjárás is a kedvünkben járt. Néha túlzásba is esett, de akkor jól jött az előző napi beruházásom egy napernyőre. Ha visszagondolok az egész napra, jó élményekkel tértem haza, de hazudnék ha azt mondanám, hogy nem volt bennem hiányérzet. Más volt, mint a WAMP, de másra is van kitalálva. Nagyon sokféle árus, hihetetlen gazdag választékával találja az ember szembe magát. Ez természetesen a legjobb a nézelődők, vásárlók számára. Nagy öröm volt új embereket megismerni és a már ismerősökkel beszélgetni. Szóval lehet, hogy még találkozunk a Goubán, de most vasárnap ismét WAMP. :)

2010. június 5., szombat

Gouba és nyuszkó

Akár egy gasztró bejegyzés címe is lehetne, de ez is fércekről fog szólni. :))

Holnap egy új fába vágjuk a fejszénket és szerencsét próbálunk a GOUBÁn is. A csodálatosan felújított Gozsdu udvarban nyáron minden vasárnap vásár van. Szerintem nem rossz program egy napsütéses hétvégi napon. :)

Tegnap többek között anyagbeszerző körúton is jártam a városban, mert a sok vásár gyakori készletfeltöltést is igényel. Ki is élveztem a kismama bérlet nyújtotta lehetőségeket. Régebben osztottam-szoroztam, de főleg gyalogoltam egy-egy ilyen alkalommal, mert ugye egy-két megállóért nem kezelek jegyet, a bliccelés pedig még mindig nem megy. :)) A műbőrös helyemre is betértem. A szokásosak mellett ott kandikált egy kis arany is. És már láttam is magam előtt Oszkárt.

Nyuszkó eddig csak nyuszkó volt. Nem volt neve, mint mondjuk Dömének, aki mackó. De azért szerintem látszott, hogyha az egyik lány:


... a másik meg fiú volt:


a prof :)

Oszkár viszont nevet is kapott. Meg csokornyakkendőt és piros szőnyeget is. :))


Erről eszembejutott a nálunk kiállított Oscar díj is. Már nem emlékszem, hogy karácsonyra, szülinapra vagy Valentin-napra ajándékoztam. :)