2011. február 7., hétfő

A fehér lovam

Sosem vártam a szőke, kék szemű herceget fehér lovon. Aztán egyszer csak mégis kopogtatott. Igaz nem volt nála fehér ló, de nem is bántam annyira. A lovagolás sose lopta be magát igazán a szívembe. A lovakért sem rajongtam soha különösebb képen. Egészen tegnapelőttig. Azóta ugyanis szerelmes vagyok. Pedig semmi nem úgy alakult, ahogy elterveztem. És akkor egy kis kulisszatitok. A lovacskákról. Anyukám szokta őket befejezni. Én kiszabom őket, felapplikálom, felhímzem a pofit, aztán együtt kiválasztjuk a sörényhez való fonalat, ő pedig összevarrja és voilá, kész. Most is így tettünk, de aztán mégsem romantikus sörényes vad lovat hozott nekem. Hanem őt:

A csipkesörényű csoda pacit. Szerelem volt az első pillanatban. Aztán persze rögtön beugrott, hogy egyszer már láttam Lidérckénél csipke sörényű pacit, de most hogy kerestem, sajnos nem találtam meg. :(

Update: megtaláltam, katt ide. :)


Ez a fércverzió. :)

7 megjegyzés:

Cserny Laura írta...

Nagyon aranyos :)))

FriStiKati írta...

Szia!
Már nem emlékszem, mikor kezdtelek olvasni... de arra igen, hogy azóta fércrajongó vagyok!( tulajdonos sajnos még nem - de ez már nem lehet olyan rémesen messze )
Ez a LÓ ! Csúcs! Nem is kéne a herceg hozzá! :-D

Katalin írta...

hogy ez mennyire jófejlovacsk
csipke a sörénye,farkincája kecses tehát lány:))
nem túl erőteljes a patája, tahát még kicsicsikólány
hószín sörénye meg pont olyan, amilyenre álmodtam az unokám lovát
annyira cukker kis piciszemével,
imádom:))))

Lidércke írta...

Nagyon édes a pacid. :))

dviki írta...

Nagyon tuti és a keretben telitalálat! :-)

Hupsz írta...

Én sem vagyok oda a lovakért. Sőt.. :D
De ez annyira szép és bájos lett. :)
Petrus

Timici írta...

nagyon ééédes ez a lovacska!!!