2011. március 6., vasárnap

Erre járt

egy kóborLÓ. Lekaptam gyorsan, ahogy megpihent a képkeretek előtt. Mondta, hogy egy kicsit meghúzná magát valahol a hidegben, nekem meg nem volt szívem kitenni. Úgyhogy marad egy kicsit. (Aztán persze elköltözhet. :) )


Én egyáltalán nem vagyok nagy lovas, de mostanában mindegyik szerelem és olyan nehezen engedem el őket.

5 megjegyzés:

Krizantám írta...

Jaaaaaaaaj, de édes paripa!
(Csak a lányom meg ne lássa...) :-)))

dióhéj írta...

csuda aranyos :)

M-ici írta...

Te, ennek a szeme is elkóborolt? Vagy mi az ott, szájszeglet?
Egyébként jópofa, és ha vörös-sárga-zöld színekben pompázna, akkor még ütne is, a szájából meg lóghatna egy joint. De ha ezt meg mered csinálni, megverlek! Rasta-izék mászkálnak az agyamban, talán azért láttam bele ebbe a paciba is a dzsamaikan sztájlt.

babicsek írta...

A lovas bejegyzéseknél olyan jó visszagondolni arra, h az én kis hugicám kapta az egyik első példányt, ami azóta is boldog tagja az otthoni ménesnek:D:D:D
(Sőt, az is eszembe jut ilyenkor, h még párom is a csodájára járt,és legszívesebben megtartottuk volna magunknak)

Fércművek írta...

:))

Mici: Az az orra akar lenni. Mármint az alsó pötty, van a másik oldalon is. :))