2011. május 17., kedd

kis esti boldogság

Feladat feladat hátán, ötletek várják a megvalósulást, a tennivalók tornyosulnak munkában, családban egyaránt, a kis határidőnaplómban órákra le van bontva a napi teendők listája. A mai nap azonban áthúztam a délutánt egy határozott vonallal. Hosszú lesz az éjszaka, de nem bánom. :)
A történet tegnap kezdődött, amikor a 3 évesünk este lefekvéskor kérte, hogy szedjük le a biciklijéről a pótkerekeket. Mondtuk, hogy persze, persze, majd holnap, aztán gondoltuk csak pillanatnyi fellángolás, hiszen az annapetigergős könyvben napok óta tanul biciklizni Anna. Majd reggel fél hétkor is ez volt az első kérése, ahogy közénk furakodott. Fél álomban ígértük, hogy majd ovi után délután leszereli apa és tovább lustálkodtunk még vagy két egész percet. :) És igen, sejthetitek, délutánra sem merült feledésbe a dolog. Ahogy apa hazaért, már munkára is fogták a fiúk. Majd, amikor ott állt két kerékkel a bringa, Ambrus ráült és otthagyta apát. Mint aki világ életében ezt csinálta. Leesett az állunk. Aztán Barnus is vérszemet kapott és kerek két perc alatt ő is megtanult biciklizni még pont az 5. szülinapja előtt. :)) És erről szólt a délután. Mert persze autóba pattantunk, irány a nagy Tesco parkoló senki által nem használt része. Mi csak üldögéltünk a padkán és néztük, ahogy a fiúk körbe körbe tekernek. Én tudom, hogy ez előbb-utóbb minden gyerekes családban megtörténik, de én olyan boldog és büszke voltam ma, hogy ez megér egy bejegyzést. Nekem mindenféleképpen. :) A holnapba pedig remélem bele fog férni a fényképezés. Most pedig gyorsan felveszem az 5-kor elszakadt fonalat, hogy hajnalig végezzek a mai listámmal. :)

12 megjegyzés:

Bodnár Gréti írta...

:)

Kankalin írta...

gratula a kis büszkeségeidnek! :-D

Anais írta...

Drága kis szíveim, alig várom hogy lássam őket biciklizni! :)

boGár krea írta...

Ez egy boldog nap! Veled örülök. :)

Hajnalka Nagy írta...

nagyon klassz és grat!! én is várom mikor kér a futóbringa helyett egy rendes pedálosat?...:)

Fércművek írta...

Az külön öröm, hogy ma készült két férc dinoszaurusz, amit még lefényképezni sem enged Barnus, nemhogy áruba bocsátani. Mivel eddig nem nagyon érdekelték a fércek, ezt is sikernek könyvelem el. :)

HaziManka írta...

Nagyon ügyesek a srácaid, gratula!:)És látod,lehet most lettek érettek a fércekhez is!:)

Vacskamati írta...

Wow! Nagy dolog ez, hidd el, nekünk 3 hónapon át kellett győzködnünk az ötévesünket, hogy legalább egyszer próbálja meg pótkerék nélkül.. Hm.. lehet, hogy a picivel kellene kezdenünk? Izé, tudod.. a középsővel. :D

(És ezért (is) fantasztikusan jó, hogy meg tudtad csinálni a férces munkaváltást.. egy bejárós munkahely mellett hogy tudnád áthúzni a fél munkanapot??!! :D)

Fércművek írta...

Ambrusnál már korán észrevettük, hogy hihetetlen egyensúlyérzéke van. 6 hónaposan már állt és a kis motorra is inkább felállt és egyensúlyozott. Nekünk meg persze megállt a szívünk. :) Úgyhogy jól jött, hogy ilyen kis ügyes volt, mert ez Barnusnak is szárnyakat adott. Ő már próbálgatta a biciklit tavaly is, de valahogy nem volt az igazi. Viszont most, hogy látta az öccse milyen ügyes és mennyire örülünk, ő is nyeregbe pattant és ment utána. :)) Minden motiváció kérdése. :))

És igen, más esetben az élet nehezebben szervezhető lenne. :)

Strugamano írta...

:)))

hekka írta...

Ó, gratulálok! Öröm volt olvasni a lelkes sorokat! :)))

Raindrop írta...

De szuper! :)
A dinóson is nevettem.
Maszatka lurkók ezek! :)