2011. június 22., szerda

Árképzés

Az utóbbi napokban többet foglalkoztam evvel mint korábban. Van egy szisztéma, amit követek, már van némi fogalmam arról, hogy ez hogy működik, illetve, hogy kellene, hogy működjön, de kíváncsi lennék rá, hogy ti hogy kalkuláljátok az áraitokat? Lehet, hogy ez segítség lenne többeknek is. Ki mit számít bele, milyen százalékkal, milyen szorzókkal?

37 megjegyzés:

Nóli írta...

Alapanyag ár
Munkadíj 750 ft / óra
Ha ezüstözött drótból dolgozom akkor fülbevalónál +500, nyakláncnál +1000 Ft

Ez lenne az alap, de vannak módosító tényezők.
800 Ft alá nem megyek fülbevalónál, valamint volt már 1-2 nagyon munkás darabom, aminél egyszerűen nem tudom megkérni érte a azt az árat amennyi időt foglalkoztam vele. Ezeket a legmagasabb áron adom amin úgy érzem még megveszik, és a nagyon egyszerű fülik amiket drágábban adok az értékénél ellensúlyozzák a kiesést.

Emellett alkalmazok egy "népszerűségi faktort" is. Ami egyszerű, de igazán nagyszerű, azt is egy picit drágábban adom.

Mostanság kicsit ránézésre áraztam amúgy az ékszereimet, szóval az elmúlt 1-2 hónapban pont nem érvényes ez a "képlet", de nagyon igyekszem sem alul sem felül nem árazni a dolgaimat, mert most hogy már nem annyira kicsiben csinálom, már látom mennyire gáz amikor valaki valamit irreálisan olcsón ad.

Emellett még van egy fontos dolog az árképzésnél: ha a neved már márka (a tied az :) ), ismernek, akkor nyugodtan viheted még feljebb az árakat. Persze erről nem tudok nyilatkozni, én itt még nem tartok. :)

Nagy Mónika Molika írta...

Kiváncsian várom a véleményeket, magam is töketlenkedek az árképzéssel - a karkötőimnél például vajon mi az ami felszámolható az árképzésnél, igaz, hogy pár centi anyag, horgol szalag, gomb, gumipánt van benne, de mindegyik egyedi, temérdek munka van vele, aprólékos pontos illesztések, kézi és gépi varrás - a bizonyos "hozzáadott érték" - az vajon mennyit ér?

M-ici írta...

Én 1 méteres darabokra szedem a plüssöket, amikor hazahozom a boltból. Így pontosan tudom, hogy 1 m-ből mennyi egér, vagy mennyi manó, mennyi angyal, stb. adódik. Ha ehhez jön még más anyag, pl. ruhához, akkor m2-ben számolom ki egy-egy ruhadarabra vetítve az anyagköltséget. Ehhez jönnek a gombok, patentok, egyebek, és x darabonként egy spulni cérna. A töltőanyag is ki van tapasztalva, és így felírva, hogy x darab egér, vagy x db manó, stb. Tehát tudom, hogy töltőanyagból mennyibe kerül a különböző figurákhoz szükséges egység. Ja és a fonal a hajnak, aminek szintén van anyagköltsége darabra vonatkoztatva, és órabére darabonként. Mindezt egyszer egy excel táblába rendeztem, ahol az anyag árak emelkedését is tudom korrigálni, és ahol a különböző ruhadarabokat variálva össze tudok rakni alternatív változatokat is. Sok kis apró részlet, amire nem is gondolnék, és mire összerakom, meglepően magas összeg jön ki. Ehhez én hozzávetőlegesen kiszámolom az időráfordítást is. Ez ugye becsapós, mert ha egy darabot készítek A-Z-ig, akkor az nyilvánvalóan több idő egy darabrnál, mintha többet készítek egyszerre, manufaktúrában. Így én az egy darab elkészítéséhez szükséges időt számolom, és adok magamnak egy órabért. Nem olyat, amit egy hypermarket kasszájában is megkereshetnék, hanem egy picit magasabbat, hogy véletlenül se kívánkozzak el pénztárosnak. És ezt felszorzom az adóval, és teszek rá kezelési költséget, ami fedezi a csomagolás költségének egy részét, a csomagba kerülő kártyát, a meska jutalékot, egyebeket. Kapok egy összeget, elszörnyedek, és általában lekerekítem, hogy ne legyen annyira riasztó. De mindettől függetlenül ha árat kérdez valaki, akkor rágom a szám szélét, és agyalok, hogy ki merjem-e mondani. Pedig amit leírtam, az a minimum, és az órabérem sem nagyképű, és ha nem így számolom, akkor nem éri meg, márpedig ugye ebből élnénk. Ja, és a rezsiköltséget, az autóhasználatot, és egyéb járulékos költséget még nem is teszek hozzá. Talán mert félek, hogy ezeket az árakat már nem lehet magasabbra húzni úgysem. Pedig bizony ezt is bele kellene számítani. Külön villany- és gázórám van, pontosan tudom, hogy mennyit fogyasztok a műhelyben, de azt még nem dolgoztam ki, hogy hogyan lehetne ezt beépíteni az árakba. Ha lesz majd szabadidőm, amit nem tudok másra fordítani, akkor sokkolom majd magam.

Monica írta...

Én simán alapanyagárat veszem alapul. Ezt megszorzom 3-mal, és kész.
Az már a munkadíjat is magában foglalja, és minden egyebet.

Judit írta...

Ez szerintem nagyon egyéni.

Ha valaki egyedi dolgot kér, akkor a tervezési időt is beleveszem.
Ha csak úgy magam fejem után megyek, akkor kevesebb az ára, hiszen nem kell levelezni, fényképezni, a, b, c tervet csinálni.
Munkaórát számolok egyébként.
Különbség lehet abban is, hogy amikor az anyagár nem túl sok, de a ráfordított idő igen, ilyen pl., amikor több zsebet kérnek a táskába, egy két apróságot pluszba.
Ha több egyformát csinálok, akkor megint kicsit kedvezőbb az ár.

Kicsoda írta...

engem elesben nem erint, de mikor karacsonykor az ovodai vasarba akartam bearazni dolgokat, amit csinaltam, nagyon nehezen ment:-)
az vilagos, hogy az oraber aligha kerheto meg, es amit Mici ir szerintem arra jo, hogy lassa egyben a koltsegeket.
viszont teny, hogy vevokent engem nem erdekel, hogy mivel mennyi munka van, inkabb `termeket` veszek, amit max a hasonlo felhasznalasuakkal hasonlitok ossze. szoval ha valamiert nem meritek elkerni a `valodi` arat, akkor pont ennyire ne habozzatok a jol fogyo, de kisebb munaidejuekert tobbet kerni.

F.Gina írta...

Mint Mici, és ehhez még hozzájönne a beszerzésekre fordított idő, a gépek, eszközök amortizációja (pl nálam egy vágólap max 2 év, 1 penge kb 3-4 hónap). Persze, ez csak elmélet, hiszen én viszonteladókkal dolgozok, így vannak eladható termékeim, és van, ami fejben marad :))

Zsófi írta...

Ugyan én nem képzek (túl gyakran) árakat, de a munkámból adódóan azt a tanácsot adnám a rezsivel, admin. ktg-gel stb. kapcsolatosan, hogy olyan 25%-ot érdemes rászámolni a anyag+óradíj (ez természetesen adókkal együtt, beleértve az iparűzésit is!!!) költségeire. Ebben benne van a szállítás (ha az nincs az anyagköltségben...), a különféle más beszerzési költségek, a csomagolás, a levelezés, a könyvelő, stb díja. Nagyjából.
És persze a nyereség is fontos lenne, mert ebből tudnátok beruházni, terjeszkedni és kézműves készítőből kisipari vállalkozóvá válni.

Én el nem tudom képzelni, hogy a Meskás árak után még nyereségetek is legyen és esetleg magasabb fokozatra tudjatok kapcsolni... De hajrá! És csak így tovább! :-DDD

cc-art írta...

Mivel mostanában kezdtem bele élesen én is hasonló gonddal küzdök. Van excel táblám minden költséggel, adókkal jutalékokkal stb... A baj, hogy a végén tényleg olyan ár jön ki, amit élő ember nem akar kifizetni. Egyenlőre anyagárba adok mindent, bízva abba, hogy egyszer tényleg beindul és akkor minden egyéb - anyagbeszerzési díj, villany, gépamortizáció...- költség is megtérül. De mivel kicsiny lelkemet boldoggá teszi nem adom fel.

Fércművek írta...

Engem most leginkább a kisker ár-nagyker ár kérdése kapcsán kezdett újra fokozottabban érdekelni a dolog. Ebben a bejegyzésben láttam

http://www.etsy.com/storque/seller-handbook/etsy-success-reevaluating-your-prices-11033/

,másoktól is tulajdonképpen ezt láttam, hallottam:

Költség (anyagköltség+munkadíj) x 2 = nagyker ár

Nagyker ár x 2 = eladási ár

Ez elég reálisnak tűnik.

M-ici írta...

Etsyn ez valóban megállhatja a helyét. De gondolj bele. Az én esetemben pl. angyalka anyagköltsége + munkadíja 4500. Ezt ha kettővel szorzom, máris 9ezer. Ki fizetné ezt ki? És még csak a nagyker árnál tartunk.
Valószínűleg olyan esetekben, amikor sem az anyagköltség, sem a beletett munka nem ad akkora összeget, viszont a produktum stílusában, belbecsében olyan, azt lehet így árazni. Itt, kis hazánkban annak örüljünk, ha az anyagköltség megtérül, és egy vállalható óradíj adódik mellé.
Közben azon is elgondolkodtam, hogy amikor éjszaka, vagy ünnepnapokon dolgozom, akkor mit szólna a vevő, ha erre is pótlékot számítok föl. Mert a fizetésem egy rendes munkahelyen dolgozóéhoz képest csak itt hibádzik, hogy nekem senki semmilyen pótlékot nem ad.
Na ha mindent beleszámítunk, lassan kiderül, hogy az általad felállított képlet a tuti. :( Akkor viszont a magyar vásárlóknak le kell mondaniuk rólunk.

vadjutka írta...

Az én árképzésemet ismered :-)

A rezsi költségét úgy számolom, mintha egy műhelyet bérelnék: van gáz, villany, internet stb költség - a könyvelő díjáról se feledkezzünk meg. Ezt sztem akkor is meg kell tenni, hogy ha otthon dolgozol - hiszen ott is fogyasztod a gázt és áramot.

Kisker/nagyker ár téma: a kisker áraidat úgy kell kialakítanod, hogy még nagyker áron adva is megérje neked - azaz legyen rajta hasznod.

Rengeteg eladó őrlődik abban a csapdában - köztük én is, de igyekszem kijönni ebből -, hogy a kiskerára inkább a nagykerárhoz közelít, ezért amikor egy boltos el akarja adni (és ő is ráteszi a maga százalékát), akkor kijön egy nagy szám, míg a készítő a saját boltjában a kb nagykeráron adja a cuccot. Így viszont miért is lenne érdekelt a boltos tartani a készítő termékét, ha nála jóval drágább mint a készítőnél? Ha kis különbség van (10-15%) az sztem elfogadható, de ha 40-50%os különbség (a bolti ár és a készítő boltjában lévő ár között) az béna. Tudom, hogy ez "kiábrándító" abból a szempontból, hogy a kézművesek lilagőzös percepciója az, hogy "szenvedélyből alkotnak" - de ez valójában egy nem jó percepció, és igenis itt is érvényesülnek a piaci szabályok.

De ezzel a szemléletemmel nagyjából egy Donkihóténak (nem tudom leírni rendesen) érzem magam.

És simán elképzelhető, hogy kénytelen vagy a kiskeráraidat megszorozni 2-vel, ami értelemszerűen piacveszteséget okoz - de egészen biztos vagyok abban, hogy közép/hosszú távon ez visszajön, sőt. A racionális áremelés sztem ahhoz járul hozzá, hogy egy sokkal egészségesebb struktúra alakuljon ki, ahol a kézzel készített cuccok ára nem a kínai piaci árakkal vetekszik, mint ahogy nem is ez a feladatuk - de ez már egy másik, kulturális kérdés :-)

Fércművek írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
vadjutka írta...

Hát, én nem vagyok biztos abban a képletben.
Hol van a rezsiköltség? Mi van, ha kinövöd a lakást és műhelyet akarsz? Akkor hirtelen belekerül a rezsiköltség az árba - amikor addig is volt rezsi, csak elbújt a háztartás kontójára?

Ha boltoknak akarsz szállítani, akkor kell neked egy vállalkozás - ahhoz meg egy jó könyvelő, ami nem olcsó. Szar könyvelővelővel nem érdemes dolgozni, mert később nagy szívás lehet.

És nem beszéltünk még a brandingről, ami szintén költséges dolog. Ha jól nézem a fejleményeidet, akkor te belevágtál a brandingbe - és az sokba kerül. (Akár kiszervezed, akár te csinálod - valakinek a munakidejét meg kell fizetni.) A branding hosszú távú befektetés - én legalábbis annak veszem - és valamilyen módon kell, hogy tükröződjön az áraidban, hiszen a befektetéseknek az a célja, hogy megtérüljön :-)

En - Hababann írta...

Tanulságos válaszok... Az én tapasztalataim tulajdonképpen lényegtelenek. Ám, amit Vadjutka írt pont Mici Ruminije kapcsán tapasztaltam meg.... Én Micitől rendeltem, aztán belefutottam a Pagonyban is az egerekbe, kétszeres áron..... az messzire vezető kérdés, hogy miért is kell ilyen haszonkulcsot rátenni bármire. Inkább valóban azt kellene elérni, hogy a kézműves termékek árképzése ne a kínai tucat vacakéval kerüljön egy szintre. Mert azt azért mindenikek világossá kell tenni, hogy rengeteg munka van egy-egy ilyen darabban.

Fércművek írta...

Igen, ezért is foglalkoztat most ez, mert elkezdődött a hosszútávú rész.

Egyébként szerintem ez a képlet is sokban függ attól, hogy mit értesz költség alatt, mert az alapanyag és a munkadíj mellett a fentebb soroltak is ide kerülhetnek megfelelő részre lebontva. Nálam például a branding-gel kapcsolatos kiadások is szerepelnek az alapanyagoknál. Én mondjuk a második lépést, a nagyker ár duplázását sokallom egy kicsit, hiszen én tulajdonképpen egy őstermelő vagyok és a vevőimnek csak a piac miatt nem kellene dupla annyit fizetni, hogy a boltban is hasonló árakkal találkozzon. Ez persze csak most igaz, amikor túlnyomórészt neten vagy vásárokon értékesítek, de ha fordulna a kocka, akkor már bajban lennék. Mondjuk a hezitálásban benne van az is, hogy én az internetes jelenlétben látom a jövőt.

vadjutka írta...

Az internetes jelenét az valóban alappillér. De tőlem a wampon minden második érdeklődő megkérdezi, hogy hol lehet megnézni a cuccokat, ha nem a wampon. És persze mondom, h neten - de látom, hogy ők nem erre a válaszra vágytak.

A saját sztorimból (saját káromból?) tudom, hogy "never say never". Én boltos értékesítéssel kezdtem 2003-ban: 5 évig voltak ékszereim a Barack butikban. Aztán leáldozott, meguntam stb - gondoltam majd értékesítem én. Ez egy ideig jól ment, nem hiányzott más, működött az árképzés a boltos kikapcsolásával. Aztán meg kezdett nem működni. Mert hiába az internet, meg a különböző hype-ok (pl wiw, facebook stb) az emberek stabilan a standard termékeket veszik neten. Ilyen standard termék a könyv, cd, utazás, vonatjegy stb...aminél tudod, hogy mire számíthatsz. Az ékszer nem ilyen. Ráadásul a nők - a mi célcsoportunk - olyan jószágok, hogy szeretnek tapogatni, próbálgatni, válogatni....hát legalábbis én. :-)

Szóval hiába voltam 3 évig technológiai újságíró, és minden netes hype-ban benne voltam, most azt gondolom, hogy az ügyesen megválasztott online + offline működik. A nap végén úgyis minden offline van :-)))

Fércművek írta...

Ez igaz. Néztem is nagyot, amikor megkérdezték, hogy hol van a bolt? Akkor még gondolatban sem volt, de örültem, hogy kinézik belőlem. :) Annak is örülök, hogy vannak elég eltökéltek is, akik eljönnek hozzám, ha kíváncsiak. A több lábon állás minden szituációban jól jön, már csak a mértékeken kell elgondolkodni.

Theia írta...

Elsősorban Vadjutka utolsó kommentjére szeretnék reagálni.

Én 3,5 éve úgy kezdtem, hogy egy bolt bevette a termékeimet. Voltak olyan boltok, amiket én kerestem meg, aztán úgy adódott, hogy elkezdtem árulni a wampon, így a legtöbb bolt ott keresett meg engem, nem én mentem hozzájuk. Aztán véget ért a Wampos időszak, lassan mindenki elkezdett sütiket csinálni, így most az a fura helyzet állt elő, hogy a boltos eladások ugyan fontosak, de személyes viszsajelzést így alig kapok, másrészt az ottani eladások is lassan, de kezdenek csökkenni.
Kérdés, hogy merre tovább...? Az ötvös ékszereket folytatnám nyilván, de boltot nyitni nem tudok, a galériák pedig ugyanolyan haszonnal veszik be (100% + áfa) a nemesfém ékszereket is, mint a sütiket, így olyan magas árat határoznak meg a végén, amiért már nehéz eladni ezeket a darabokat. Nekem pedig nem fér bele a keretbe, hogy kollekciókat gyártsak, amik adott esetben egy évig is a bolt polcán várják a vevőt - ez egyszerűen túl nagy befektetés, túl drága az alapanyag. És nem kapok igazából visszajelzéseket sem ezen az úton. Nem tudom, tetszik-e a vevőnek, de az árat sokallta, vagy miért fogy, vagy nem fogy az adott ékszer. Az internetes értékesítésben viszont valamiért nem hiszek, pont, mint amit Jutka is írt: én is szeretem megfogdosni, felpróbálni a darabokat. :-) Ez különösen igaz egy mondjuk 20.000 Ft-os ezüstékszer esetében.

Fogalmam nincs, mi a megoldás... A legtöbb vásár nem igazán jött be eddig, többnyire a kiszámíthatatlan időjárás miatt, wampon nem árulok, ha épp lelkes vagyok és csinálom a webshopom, akkor sem érkezik neten keresztül vevő.

No és én sem osztom a "szenvedélyből alkotunk" nézetet, sajna mint végzett ötvös, az ékszereimből kéne tudnom megélni (és akkor most ne vegyük hozzá, hogy amit a Meskára felteszek, két nap múlva olcsóbb klónként megjelenik - ld. például a 400 Ft-ért feltett sütis ékszert...).

Jó lenne hosszú távon pár emberrel közösen műhely-boltot nyitni, nekem nagyon hiányzik a személyes kontakt, hogy aki érdeklődik az ékszerek iránt, az bármikor felugorhasson megnézni, mik vannak éppen készen.

Theia írta...

Ja, és még egy kiegészítés. :-)
Pár napja láttam Berlinben egy nagyon jópofa boltot: a bolt maga tulajdonképpen egy földszinti lakás egyik szobája volt, a tulaj épp lelkesen varrogatott, amikor betoppantunk hozzá - az ablakon keresztül. Ki volt téve az ablak elé egy pad, meg egy tábla, hogy itt gyere be. Kár, hogy a másodikon lakunk... :-D
Csak esetleg ha valaki a belvárosban lakik és földszinti lakása van... ;-)

vadjutka írta...

Szilvi, abban a boltban én is jártam - nagyon cuki!

Amiről meg beszéltél az a co-working és tök jó lenne egy ilyen!

Colette írta...

Mindjárt végigolvasom, mert ez egy húsbavágó kérdés... de ott a felénél lévő képletnél már elakadtam, mert hirtelen megvilágosodtam miért vagyok én csóri:-) Egy gyors fejszámolással egy táskám nagykerára 10.000 Ft körülire rúgna, akkor ennek az eladási ára 20.000 Ft lenne? Na de ki venné meg? Akkor most irány trendivé válni, designe anyag és fél óra munka, vagy csukjam be a bótót:-)
Ráadásul igaza van Vadjutkának, hogy ebbe még a hosszútávú tervek költségei egyáltalán nincsenek benne, pedig fejlesztésre is kéne, hogy jusson időnként!

Fércművek írta...

Igazság szerint az lenne méltányos, ami evvel a képlettel jön ki, de tény, hogy ez így itthon kivitelezhetetlen, megfizethetetlen.

Én még mindig azt gondolom, hogy egy kvázi fejlesztési alapot is bele lehet kalkulálni az árba mint költség. Ez már tényleg egyén és motiváció függő.

Kellene egy hazai képlet az itthoni viszonyokra. :)

vadjutka írta...

Hát ha a hazai viszonylatokra akarsz képletet írni, akkor sztem rosszabb lesz az eredmény - mivel a jogbizonytalanságot is bele kell számolni.
Ki tudja, hogy jövő hónapban milyen különadók, nyugdíj - és egyébvédelmi lépések következnek.... De ez messzire vezet, úh. abba is hagyom.

Fércművek írta...

Na jó, akkor csak egy lista, hogy mi mindent kellene/lehet egyáltalán figyelembe venni költségként a munkadíj és az anyagköltség mellett. :)

kwandera írta...

Az ár kulcskérdés.
Sajnos én ehhez is főleg érzelmi alapon közelítek :)) (hah, ez jó)
Ha minden igaz Chanel azt mondta, (vagy ilyesmit) hogy "azért vagyok drága, hogy komolyan vegyenek." Bevallom ez nekem nagyon tetszik. Elszálltan (és elszántan is) hangzik, de mégis van benne büszkeség, és hit, hogy amit csinálsz, az jó, és ezt közvetíted is. (ebbe mind beletartozik, amit vadjutka leírt)

Én nem nagyon tudnám elképzelni, hogy a cuccaimat boltba adjam.
Egy saját, vagy közös workshop viszont más. (ha adódna ilyen, akkor gondoljatok rám is!!! Nekem nagy hely kell, ipari áram és zajos vagyok :)))

Nina írta...

Judit, örülök, hogy felvetetted ezta kérdést, és még jobban örülök a sok kommentnek, tényleg tanulságos elolvasni, visszaolvasni akár többször.
Nehéz dolog az árképzés, leírtátok, mik a bajok. Nekem egyetlen dolog nem tetszik az üzletekkel kapcsolatban: én dolgozom az adott termékkel, miért akarnak ők is pont ugyanannyit keresni rajta, amikor semmit nem tesznek azon kívül, hogy a kirakatba teszik? Ez az egy böki a csőrömet. Tudom, vannak költségeik, de a gyártóknak is, nekünk is. Szerintem ez a rész is aránytalan.
A közös bolt gondolata nagyon tetszik, ha nyernék a lottón (nem is kéne nagy összeg), biztosan nyitnék egy üzletet, ahol lenne egy kézimunka részem :) KLassz lenne, de szerintem itthon nem lenne nagy jövője. A magyarok nagyrésze szegény ahhoz, hogy minőségi cuccokra költsön.

Fércművek írta...

Nekem is a nagyker ár, kisker ár arányával van gondom. Mert tulajdonképpen nekem kell sokat engednem, hogy a boltban is piacképes legyen az ár. Sőt mivel bizományos értékesítés folyik a legtöbb helyen, szinte csak én vállalom a rizikót %-kal kevesebbért.

KicsiKató írta...

Csak egy gyors adalék a nagyker-kisker árhoz. Amikor kézimunkaboltban dolgoztam, mi 1.8-cal szoroztuk be a nagykerárakat, ez a boltok között iszonyú kevésnek számított - nem is sok hasznot hozott, mert a., a boltnak bele kell kalkulálni, hogy az árukészlet egy része akár évekig is ott áll (benne a pénzeddel); b., mire kifizet a boltos mindenféle költséget, adókat, kiskutyafülét, örül, ha pár százalék haszon a zsebében marad.

Mazsola vagyok én hozzátok képest, csendben elolvasgattam a kommenteket, azt már csak csendben említem, hogy vidéken (pedig nagyváros...) a helyzet még gyatrább, itt kb. fel annyiért lehet eladni egy kézműves holmit, mint Pesten.

vadjutka írta...

(közös) online bolt: azért mert valami az interneten van, nem feltétlenül találják meg az emberek, ergo meg kell ismertetni, oda kell irányítani az embereket. Ezt nevezik marketingnek, ami pénzbe kerül, s ami végső soron a termék árában is megmutatkozik, ill. meg kell hogy mutatkozzon. Azért kell, hogy valamennyire megmutatkozzon, mert a jelenlegi gazdaságunk a növekedésre épül (tetszik, nem tetszik, jelenleg ez van). Márpedig ha növekedésre épül, akkor az icipici vállalkozásnak is nőnie kell egy idő után ha fenn akar maradni, s ezt pénz nélkül nem tudja megtenni. (Mondjuk nekem alapvető kérdés, hogy mik a növekedés határai és vajon egyszer kipukkadunk-e és elszállunk az űrbe, de ez most más kérdés).

Szóval nehogy azt higgye valaki, hogy azért mert vmi a neten van az rögtön forgalmas és sikeres lesz. Általában ezért is nagyon sokat szokás dolgozni.

boltok: elég sok probléma van itthon a boltos értékesítéssel - pl az, hogy csak bizományosra hajlandóak. Én szoktam kardoskodni a nagykerért (megvesznek előre mindent), ill a félbizományért - de az esetek 90%-ban ragaszkodnak a bizományhoz. Mindemellett sok országban nem 50-50 százalék alapon részesedik a boltos/készítő, hanem 40-60 v 30-70 a készítő javára. (Ne felejtsük el, hogy az alkotó részesedése, ami akár 50, akár 60% BRUTTÓ összeg, tehát abból EVÁS esetben lejön még 30% :-)) )

DE! Magyarországon nem ez van, bármennyire is sajnáljuk. Lehet azt mondani, hogy leszarom, nem érdekel, akkor nem viszek boltokba - ezt csináltam az elmúlt 3 évben. A magam részéről meggondoltam magam: most igyekszem harcolni azért, hogy boltos viszonylatban nekem kicsit jobb legyen, de nem akarok teljesen a széllel szemben pisilni.

Hogyan lesz nekem / nekünk jobb boltos viszonylatban? Azt gondolom, hogy összefogással, közös stratégiával, ha mindenki - v a többség - következetesen képviseli egyrészt a saját hosszútávú érdekeit (lásd: nem dolgozik mekdonaldzos minimálbérért), másrészt pedig nem megy bele rögtön a bizományba, hanem megpendíti azt, hogy lehet akár félbizományosan is értékesíteni biz. idő eltelte után (ez mondjuk csak egy példa).

Tehát arra akarok kilyukadni, hogy egy ideális világban az egyén a hosszútávú célokat is szem előtt tartja, ami jelen esetben pont egybeesik (egybeesne) azzal, ami a közösnek is jó lenne.

Ja, és elméletben a boltok úgy működnek, hogy a boltosnak érdeke eladni a te cuccodat, hiszen akkor jön neki a pénz.

BCili írta...

Több jó és igaz meglátás van a sorok között, de sajnos figylembe kell azt is venni hogy a piac mit diktál. A nagyker annyi haszna mint a Te hasznod bicskanyitogató, főleg, hogy Te mennyit dolgozol vele és mennyit tesz hozzá ő. Mivel korábban kereskedelmi képviseletet láttam el tudom, hogy amit én a kisker boltba átadtam azon az ő haszna 20-30 % volt, de e mellett én is ennyiért árultam a terméket, ha valaki megkeresett, csak nagyobb lett rajta a hasznom. Nem hiszem azért mert valaki boltban is árulni szeretne neki kellene lemondania a hasznáról, ami a magyar kézműves iparban így is nagyon alacsony.
A Te esetben van egy másik tényező is a rezsi meg anyag költségen, mivel a felhasználta anyagmennyiség minimális. Látszatra! Mert mi kell ahhoz hogy egy ékszert elkészíts, kell az anyagból egy kicsi darab behúzod ráteszed egy láncra és kész gondola a laikus, de hogy mennyi az az anyag amit meg kell hozzá venned és csak áll benne a pénzed mert sose fog elfogyni az a mennyiség azt nem gondolja végig a vevő. A gondolatmenete az, hogy ezt jóval olcsóbban ki lehetne hozni, de amikor nekiáll, (estem már ebbe a hibába én is) kiderül, hogy el kell menni a boltba, meg kell venni a több anyagot, a több alapanyagot amiből egy darabot nem is árulnak csak egyszerre 100-at és így tovább, a végén pedig többre jött ki az egész mintha megvette volna tőled, csak a büszkesége miatt nem vallja be, hogy elszúrta.
Egyébként meg valljuk meg hogy néha 50-100 Ft különbségérért elmegyünk a másik boltba megvásárolni, de ha valamit nagyon szeretnénk, pedig nem élet-halál kérdés akármennyit is kifizetünk érte.

Ejjkukk bloglistája írta...

Már tegnap írtam.... de ez a nyavaja kitörölte....
Én nem ékszereket készítek, ráadásul az én ágam olyan szempontból speciális, hogy ha csak valamit úgy, a magam ízlése szerint készítek: nem is veszik meg. Igaza is van a vásárlónak: ha már vesz drágán (mert nem olcsó kínai tömeg-gyártott termék), akkor az legyen olyan, amit ő elképzel.
Takarók és falvédők:
Tanultam varrni, tanultam némi színdinamikát, tanulmányoztam pszichológiát: sok energiát feccöltem és feccölök most is a "tudásomba". Ennek ára van. Van egy kisebb "gépparkom", hogy tényleg minőségi és jó legyen a munkám. Egy nagyobb vagyon volt.
Minden iskolának, minden Pestre utazásnak ára van. Pénzbe kerül. Hogy megvegyem az alapanyagot, fel kellett kutatnom a legmegfelelőbb beszerzőhelyeket és bizony oda is költség elmenni.
Tehát ezeket összevetve annak, hogy megmozdulok valamiért: már ára van.
És akkor jön az alapanyag, ami kiskerben nagyon drága, itthoni nagykerben csak drága, de külföldön elfogadhatóbb (de ez sok utánajárás, kapcsolatépítés...stb.)
Tehát:
1 mondjuk szabványos: 140x200-as (ami egy kisebb ágyra való!!!) takaró anyagköltsége 12-15 ezer, ha nincs rajta csipke díszítés vagy ilyesmi! Egy ekkora takaróval nagyjából 16-20 órát dolgozom, ami elég ütemezett. Eddig tartunk nagyjából 24-26 ezernél. Még nem számoltam a rezsim, az adót és az eladás költségeit, ha esetleg valamelyik netes boltról van szó (bár pont emiatt ezeket inkább leállítottam- ezen is spórolunk). És terjed a hír szájról-szájra. Nincs marketing költségem, nincs helyköltségem. Tisztán az elkészítés költségei.
Adó: most 16%+ a szuperbruttósítás.
Tehát a mondjuk 25 ezres takaróra jön a nagyjából 3000 FT-os adó és a rezsim, ami már számomra elég egyértelmű: havi 10000. Havonta nagyjából el tudok vállalni 8-10 ilyet, tehát legyen egy ezres. Hopsz: 30 ezer lett egy takaró. Nekem ebből a kezembe eső pénz: 12800 FT. És mint írtam, havi 8-10 takarót tudok vállalni.
Ez meg 128000 Ft-os jövedelem, amiből kell fizetnem magam után nyugdíjat és egészségbiztosítást.
Átlagos.... De ha netán a férjemet kirúgnák, vagy ne adj Isten elválnánk, akkor bizony nem lenne elég.

DE!!!

Nagy általában nincs 10 felkérés egy hónapra és nagy általában nincs az embereknek pénze, hogy kifizessenek 30000-et egy takaróra.Jön az alkudozás, a kommunikáció és a realitás. Így csak a töredéke jön be, és azt kell mondjam én annak is örülök, mert munkahely a környéken sehol.
(...és most amúgy öröm idő van, mert van megrendelés és van munka, de pl. karácsony körül, ami azért elég hihetetlen- fű se nő!- nálam...)
Hát... Ímé a nagy magyar valóság. És ha valaki erre azt mondja, hogy nem jól csinálom és lehetne jobban: megkérem keressen fel, még a nyárra várom a jobbítási terveket!

Ruhakészítés felkérésre: na az meg még rosszabb, mert ott az anyagoknak olyan elszállt ára van, hogy a legtöbb hozzá nem értő embernek leesik az álla. Próbálom realizáltatni, hogy csak az anyagköltség lesz x, ami pont a kétszerese a megrendelő által vélt összegnek, amit a ruhára szánt, "hiszen a boltban olcsóbb"!!!
Na ja.

Névtelen írta...

Kívülállóként, inkább vásárlóként hozzászólhatok? Ha már számokról van szó, hoztam pár saját szempontú számot is.

Egy bolt fenntartásának is jelentős költségei vannak, ezt figyelembe véve egyáltalán nem biztos, hogy irreális az 50%. Havi pár százezres bérleti díj például? Ez akkor is érvényes, ha közös műhely-bolt dologban gondolkodtok.

Másrészt én azt veszem meg, ami nekem tetszik. Őszintén szólva nem biztos, hogy érdekel, hogy kínában vagy itthon gyártotta valaki. A kézműves termékekért hajlandó vagyok jelentős felárat is fizetni akár, ha az úgy néz ki, hogy elájulok tőle. De én elvárom, hogy megfogjon, hogy tényleg tetszen. Van már pár olyan iparművész, aki számíthat rám, mint vásárlóra, mert az alkotásainak megvásárlásától és viselésétől többnek, szebbnek érzem magam.

Ez úgy néz ki, hogy pl. a Bijou Brigitben is megvehetek egy fülbevalót 1-2 ezresért, de ha a vadjutkáé jobban tetszik, akkor szívesen adok érte sokkal többet is.
Vagy: a Kikában is vehetek ágytakarót vagy megrendelhetem egy kézművestől. Csak akkor a kézművesé győzzön meg róla, hogy az övé több, szebb, jobb. Ez nagyon nehéz, de azt is látom, hogy igenis vannak emberek akik komoly pénzeket fizetnek termékekért. Akár 100-150 ezret az ágytakaróért, ha már itt tartunk. Csak lehet, hogy más stílusra vágynak...
A Mangó, Zara, Promod is folyton tele van vásárlóval, pedig az árszínvonala tulajdonképpen magasabb mint sok-sok meskás kötögető, varrogató boltjának.

Ugye nem bántottam meg senkit? Csak gondoltam nem árt ezt a nézőpontot is bevenni.

Ági

anyahajó írta...

Izgalmas kérdés. Most egy kicsit a partvonalról válaszolok, hiszen kiszálltam ebből a kézművesbizniszből mielőtt igazán beszálltam volna.
Emlékszem, milyen érzés volt egy francia gyerekmárka boltjában 8ezer forintért meglátni egy horgolt sapit - olyat, mint amit én max 3500-ért tudtam eladni, de sokszor még azt is sokallták. Akiknek van pénzük ennyit adni egy sapiért, azoknak vsz fontosabb az identitásához, hogy x márka boltjában vásároljanak, mint hogy milyen is a sapka. (Értsd, anyahajótól nem vennék meg ennyiért, x márka boltjában igen. És ennek nincs köze a minőséghez.)
Most Bécsben élve még egy dolog tűnik fel. Itt nincsenek olyan jó angol turik, mint otthon. A legtöbb boltban nincs meg az az árkategóriájú termék, ami Mo-on megtalálható. Ruházat, ékszer, cipő esetében pl ez nagyon így van. Így itt nem az a kérdés merül föl, hogy kifizethetek-e 30 eurot egy táskáért (vagy vegyek feléért), hanem az, hogy azt a 30-at a Springfieldben vagy egy kézművesnél akarom-e elkölteni. Ha esetleg fontos nekem, hogy kézműves cuccom legyen, akkor nem olyan nagy az árkülönbség. Tehát nyugaton nem egyszerűen az a más, hogy hú, ott mennyivel többet keresnek. Valamivel többet, de az igazi különbség, hogy szinte minden drágább, azaz a tömegcucchoz képest nem annyival nagyobb luxus megvenni a kézműves terméket.

Egy korábbi kommenthez még: engem mondjuk érdekel, hogy hol gyártották a holmit és milyen munkakörülmények között. Szóval lehet, hogy ha valaki kézműves cuccot akar eladni, akkor nem mindenkit kell megcéloznia, hanem azokat, akik jobban érzik magukat, ha nem kínai gyerekek rabszolgamunkájával készült cuccot hordanak. És ezt ugyanúgy lehet a márka részévé tenni, mint azt, hogy milyen modern meg egyedi meg akármi.
És még egy dolog: az olcsóság csak akkor érdekes, ha az ember sokat akar birtokolni. Ha azt mondom, hogy nekem elég két új nyaklánc egy évben, akkor azért könnyen tudok többet adni, mintha hetente akarok újat. Ez egy széllel szembeni hozzáállás, de azért az is egy réteg, aki már belátta, hogy nem lehet büntetlenül halmozni a holmikat. Tehát ha ilyet is belevesz az ember a kommunikációjába, akkor esetleg érthető lesz, hogy miért éri meg még 30ezerért is egy ágytakaró. Mert az még öt év múlva is szép és jó lesz, de tlaán még több ideig is. Uff, kicsit hosszú lett, bocs.

KicsiKató írta...

egy kis adalék quilt kategóriában: http://www.with-heart-and-hands.com/2011/05/what-it-reallly-costs-to-make-quilt.html

Csili írta...

Naívan azt gondoltam ,amikor elkezdtem az ékszerkészítést, elég, ha minél jobbakat/szebbeket készítek. Azóta rájöttem, hogy kéne egy kis fotózás, marketing, kommunikáció, keresőoptimalizálás, könyvelési ismeret....
Az első terméket viccesen alacsony áron adtam el a meskán, de akkor ennek is örültem, mint majom a farkának.
Ami a marketinget illeti, mármint árképzés felől megközelítve, ha áron alul adjuk, és ráadásul csak az akciók és nyereményjátékok hirdetését alkalmazzuk, akkor még jobban azt sugallmazzuk, hogy "vedd meg ingyen".

Theia írta...

Nem olvastam végig még az összes kommentet, de ezt most muszáj hozzáfűznöm:
amíg van olyan alkotó, aki 400 Ft-ért teszi fel a meskára azt az ékszert, amire én azt mondom, 1600-ért éri meg - 400-ért tuti nem, mert az anyagköltség majdnem annyi - addig nehéz alkudozni a boltokkal.

Van olyan bolt, ahol 400 vagy 500 ft-ért azonnal bevették az ékszereim, és 2000-2200-ért adták el. Én ezen kiakadtam (miután rájöttem :-), nem vittem oda többet, helyettem most van más, aki ékszereket visz, aki viszont nagyon örül magának, hogy kitúrt onnan. ;-) Mondanám, hogy legyen boldog, de igazából sajnálom, mert ez durva kihasználás, és nem szabadna hagynia senkinek. :-( Gondolom, ezt úgysem érti meg, ha belemegy ilyen szituba.

Sőt, az utóbbi időben 3 olyan bolt is volt, aki elkezdte bevenni mástól (is) a sütis ékszereket. Az egyik boltban rákérdeztem, hogy ezt így mégis hogyan, mire közölte a tulaj, hogy "hát, ő sokkal olcsóbban adja, mint te".

Szóval, persze, lépjünk fel a kizsákmányolás ellen ;-) de ezt csak egységesen lehet, ami szerintem itt egyszerűen nem fog megvalósulni. Ha az összes alkotó kiállna emellett, akkor most sem lenne olyan, aki a Meskán anyagáron (vagy kb alatta!) értékesítené a termékeit. Így csak azt érem el, hogy próbálok egy viszonylag "még megéri" árat kialkudni a bolttól, de legalább az én termékem van ott, nem másé... :-/