2011. október 13., csütörtök

Örökség

Jellemző, hogy mennyire nem volt az életemben aktívan jelen a kézművesség. Amikor már belevetettem magam, akkor sem jutott eszembe, hogy a családban volt, aki varrodát is vezetett. Inkább természetes volt, de sosem hozott lázba. Az elmúlt időszakban sok embert elveszítettünk, többek között őt is. :( Nem olyan régen nagy zsákokat kaptam régi varrós kincsekkel, fonalakkal, retro anyagokkal, gombokkal. A felhasználható dolgok között lapultak ezek a szépségek. Nosztalgiával töltött el. A műhímzés idejét megelőzve, ezeket a ruha díszítéseket még kézzel hímezték.




Tulajdonképpen dokumentálva van mindegyik darab, hogy ki készítette:





Nem terveztem, hogy ilyen típusú ékszereket készítek, de sajnálnám, ha nem tündökölhetnének valami más formában, úgyhogy most erősen gondolkodom...

6 megjegyzés:

Lidércke írta...

Gyönyörűek... erre nincs jobb szó. Sajnálom, hogy így (ilyen okból) kerültek hozzád, de biztos vagyok benne, hogy megtalálod a módját, hogy hogy őrizd meg őket!

Sviro írta...

Párom nagymamája 92 éves és még mindig hímez. Minden alkalommal csodálattal nézem, ahogy a színeket válogatja, ahogy kombinál, mit és hogyan is kellene. Örülök, hogy én is ismerhetem.
Így aztán megértem, mit éreztél ezen munkák láttán.

Viktu írta...

Az én mamim is hímez még mindig,csodadolgokat,-pedig már nagyon rosszul lát..., van egy pöttyös-pillangós! terítőm, amit nekem csinált, annyira jó ránézni, egy kicsit velem van így... :)

eszterda írta...

hát gondolkodj erősen!!!:)))kár lenne porosodniuk valahol

böpörö írta...

hű, Judit, ebből csodákat lehet alkotni... ismerve téged:)

Dió Bisztró írta...

én is elraktam nagyanyám hímzéseit.... annyira sajnálom, hogy nem volt akkor türelmem megtanulni tőle varrni...