2012. április 23., hétfő

Párizsi hétköznapok

Ki kell mindenkit ábrándítsak. Én nem vagyok oda Párizsért. Többször jártam ott, de valahogy nem fogott meg.  Ezt úgy magyarázom magamnak, hogy attól, mert látok egy jóképű pasit, attól még nem esek rögtön szerelembe. Látom én a potenciált benne, de ha nincs ott a szikra, akkor nincs miről beszélni. De mit is magyarázom a bizonyítványom, így van és kész. :) De, mert mindig van egy de... :) Aztán szembejött Woody Allen filmje, az Éjfélkor Párizsban és azóta izgatja a fantáziámat Párizs. Hogy lehet, hogy mégiscsak tetszene, úgy igazán. Lehet, hogy még teszek majd vele próbát... és akkor előkerültek régi párizsi témájú anyagaim és szert tettem néhány újra és lett egy hétre való párizsi mini ékszer kollekció. 

A hétfői párizsi TRIO:

Ízelítő a filmből, bár azt nem adja vissza, amiért tetszett. C'est la vie. :)


Ha párizsi hangulatra vágyom, akkor erre a blogra is el szoktam látogatni: little brown pen.

4 megjegyzés:

Mici, aki Szarvas írta...

Én azt hittem halálosan odavagyok Párizsért. És voltaképpen igen, de valahogy mostanában sokkal inkább izgat New York, Ámerika. Persze ha befizetne valaki csak úgy egy párizsi útra, valószínűleg kiugranék a bőrömből, és tudom mit kebeleznék be belőle, ami korábban kimaradt, vagy nem volt elég belőle, de én 5 órányival távolabbra vennék jegyet.

Ejjkukk írta...

Óh, hát szívem csücske..... Hmmm......
A tavalyi elég sikertelen ottlétem óta a szívem mostanában ismét Párizsért kiállt.... Ez valami összeesküvés vagy mi? Mindenhol Párizs.... Mindig.
És a film. Hát az besz...rás jó! Főleg Dali!!! :D

Fércművek írta...

Rátok gondoltam, amikor Párizs jött a képbe. :)

Eva Nemeth írta...

Ah, ugye aki London rajongo :) Viszont Párizs muveid nagyon jok!