2012. szeptember 4., kedd

Más világ



Igazából nem is tudom hol kezdjem. Talán még friss az élmény. És amennyire jó volt, annyira fel is zaklatott. Amszterdamban jártam. Régóta készültem rá, nem olyan régen a tettek mezejére is léptem. Sokan mondták itthon, hogy nagyon nekem való hely, jelentem, igazuk volt. Szerelem volt első látásra. Tulajdonképpen az zaklatott fel, hogy ez nem is lehet igaz. Túl idilli, minden tökéletlenségével együtt. 
Nagy szerencsénkre Amszterdam mellett egy kis falucskában volt a szállásunk, így ha nem is a holland vidék életébe, de hús-vér átlagemberek életébe is egy kis bepillantást nyerhettünk. Az lehet hogy még inkább elvarázsolt. Az egyszerűség, a nyitottság, természetközeliség, a szinte tapintható biztonság, nyugodtság. Óriási volt a kontraszt a hazai viszonyokhoz képest. Csodálatos és egyben szomorú is volt megtapasztalni, hogy így is lehet(ne) élni. 


Mivel féltettem a fényképezőgépemet, nem vittem és csak pár telefonos kép készült, de ha legközelebb arra járok, vállalom a rizikót, mert ezernyi megörökíteni való van arrafelé. 


Természetesen a városnézésbe egy vásár is belefért. Sok élménnyel, sok tanulsággal. A legnagyobb feladat az volt, hogy egy bőröndbe bepakoljuk, amit csak tudunk. Az itthoni helyzethez képest ez nem volt ideális, de azért egyszerű eszközökkel megoldottuk. :)


A fércművek névvel ott semmire sem mentem volna, ezért angol nevet kellett választanom. A legnagyobb elismerés az volt, hogy nem csak nők, férfiak is megálltak, hogy elmondják mennyire jó a névválasztás. Elhihetitek, fülig ért a szám. :) 


Szerintem nem utoljára láttam Amszterdamot és remélem további vásárokon is találkozhatok az ottani, új vásárlóimmal. :)

7 megjegyzés:

Rita nyirati írta...

többször voltam dolgozni ott, csuda egy hely, én is odavagyok érte, értelek. Virág spec haza se akar jönni, azt is értem.

Fércművek írta...

És akkor a tengernyi bringáról még nem is írtam. Láttam én képet, el is képzeltem, de szó szerint leesett az állam, hogy így is lehet létezni nagyvárosban - ami persze kicsi, de akkor is. :) Komolyan szó szerint eltátottam a számat. És életemben először irigységet éreztem, elég intenzíven...

Hajnalka Nagy írta...

juj, gratula az ottani vásárhoz!! :)
a férjem nemrég kapott oda állásajánlatot, de Bécs egyelőre közelebb van az otthonhoz...(ha 3x-4x annyit kapott volna tuti megyünk :):) mert akkor futja a repcsire bármikor)
DE hát itt se rossz élni az osztrák fővárostól nem messze egy kisvárosban :) nekem szintén sokkhatás volt és persze pozitív, h picit is a határon túl annyira másképp is lehet élni, h. csuda! fenébe is úgy vágyom néha haza, és akarok is, de jó ide is mindig visszajönni, hazajönni, nah...
(azt hiszem a gyerekeink már megállíthatatlanul európainak születtek s nem 1ik vagy másik országhoz tartozónak...)

Bodros írta...

Nekem is volt szerencsém Amsterdamhoz és imádtam:D
Mi Rotterdamban voltunk és onnan mentünk át 2szer Amsterdamba, és pont akkor amikor a Queen day volt, és nagyon nagy élmény volt számomra. és igen az a rengeteg bringa el sem hiszed amíg nem látod. Mi béreltünk bringát Rotterdamban és az Öcsém aki ott tanult 4 hónapot, kalauzolt minket át a városon:D
Szóval megtudom érteni, hogy ennyire magával ragadt a város:D

Fércművek írta...

Legalább egyszer mindenkinek felíratnám receptre. :) Konstans mosolygást idéz elő és ehhez még coffee shop-ba sem kell menni, bár az is biztos segít. :)

Eva írta...

igeeen :) örülök a sikereknek és a szuper hollandiai napoknak!

Linda írta...

Amszterdam se kutya, de szerintem a vidéki kisvárosokban érzi igazán azt az ember, hogy de élnék itt... nincs tulakodás, egymásba rugdosás, harc hogy te legyél a legszebb, legjobb, leggazdagabb, az emberek segítőkészek, mosolyognak, nem büntetik meg a külföldi diákokat a vonaton, mert rossz jegyet vettek rá, hanem perfekt angollal elmagyarázzák, hogy mit is kellett volna...
A biciklisek abszolút elsőbbséget élveznek mindenhol, szép zöld minden tele virágokkal...
Jajjjj de vágyom vissza:)