2012. október 2., kedd

Lépésről lépésre

 Mindenre emlékszem. Az első asztalra amit azért vettem, hogy a pincében legyen egy sarok, ami csak az enyém. Mert fent már tarthatatlan volt az állapot, sok ógás-mógás volt a mindenhol felhalmozott kupacaim miatt. Aztán kellett egy szekrény az anyagoknak. Aztán kinőttem, kellett egy fiókos is. Kicsi lett az asztal, kellett még egy. Két fiókos elemből és egy levágatott falapból lett szabóasztal. Később jöttek a gombok. Kellett a présnek egy masszív asztal. Szembejött az óvodából hazafelé. Valaki pont akkor tett ki a háza elé egy fémvázas masszív kis asztalt. Ez is a helyére került. És folytathatnám még a sort. De minden lépésre emlékszem, minden visszaforgatott fillérre. És most újra beruháztam. Na ez olyan magamfajta kis beruházás, de ez is fontos. Már sokszor és rengetegen kértétek, hogy mutassam az ékszereket viselés közben. Most jött el a láncok ideje. Új kolléganőmnek még keressük a nevet, de már dolgozik is. :) A láncoknak ezentúl modellje is van. :)


Közben a másik kedves munkatársam szorgosan alszik helyettem is. Hiába, a feladatokat jól kell felosztani, ez nagyon megy neki. :)



Egyébként megjegyezném, hogy az ilyen párducszerű éj fekete cicák alkalmatlanok modellkedésre, jobbára fényképezhetetlenek...

6 megjegyzés:

Eva írta...

üdv az új kolléganőnek, nagyon kis csinos, tetszik a formás fa nyaka :) jó munkát kívánok neki és nekünk sok fotót :)

Fércművek írta...

Az a baj, hogy Lacó is szemet vetett rá. :))

Kála írta...

Jajdejó :-)!

Rita nyirati írta...

gyönyörű! mióta vágyom én is egyre... :)
és a nyaklánca is szép a kis csajnak:)

Nina írta...

Kollegina nagyon csini :) Úgy szeretnék én is egy szabóbabát, mert nagyon tetszenek, de hova is tenném.... Klassz, hogy Neked már van :)
Cicus nagyon édi, akkoris, ha egy fekete folt az egész :))))

M-ici írta...

Hát a szabóbaba ide is nagyon hiányzik. Hiszem, hogy csak ez tart vissza attól, hogy magamnak varrjak újra. :)