2012. november 20., kedd

Londonból jöttem, mesterségem címere...

Igazság szerint nem tudom felidézni azt a pillanatot, amikor először gondoltam arra, hogy külföldön is szerencsét kellene próbálni. Arra viszont pontosan emlékszem, hogy amikor London felmerült, az első gondolatom Camden volt. Ez London egyik legbohóbb része. Legalábbis bennem még olyan emlékek éltek élénken gyerekkoromból, hogy punkok ülnek sorban lehetetlenebbnél lehetetlenebb frizurákkal és nagyon mérgesen néztek, ha valaki le szerette volna őket fotózni. Ezen kívül persze a piac is megragadt bennem és amikor már pár vásáron túl voltam itthon, elkezdtem arról álmodozni, hogy milyen jó lenne egyszer ott is kipróbálni magamat. Egy kép erejéig kitérnék a vizualizáció fontosságára. (Ez így elég tudományos? :) )


Aki régóta olvassa a blogot, talán még emlékszik egy régebbi hóbortomra. Tudom, hogy teljesen felesleges, viszont költséges hobbiként régebben dobozos zsepiket gyűjtöttem. Kizárólag a bontatlan doboztak okoztak boldogságot. Ez influenza idején érzékenyen érintette a család többi tagját, mert ha itthon elfogyott a zsepi, akkor sem lehetett hozzányúlni a hegyekben álló zsepis dobozaimhoz. Tudom, tudom, nem kell mondani, ez beteges. Azóta felismertem ezt a problémát, kerestem anonim antizsepisdobozgyűjtő csoportokat, végül ezek hiányában  - micsoda rés! :) - egyedül kezdtem megbirkózni a problémámmal és ugyan sokszor a visszaesés fenyeget, de tavasz óta használjuk a felhalmozott készletet. Akkor lekerült egy biciklis darab a műhelybe. Nem sokkal utána már az amszterdami utat intéztem. Egy kedves vásárlóm meglepett egy londoni dobozzal, ez váltotta a bicikliset lent és - mondanom sem kell - a londoni utat is hamarosan elkezdtem szervezni. :))


Igen, igen, jól látjátok, találtam egy New York dobozt is. :P Ki tudja mi lesz, semmit nem veszíthetek, ha mostantól ezt használom... :)

Mielőtt még Londonra térnék, mutatok még valamit ebben a témában. Talán egy másik bizonyíték, hogy ilyesminek tényleg van értelme. A régi lakásunkban volt egy képkeret, amibe többféle méretű és alakú képet lehetett bekeretezni. Költözés után sok minden dobozokban maradt és mostanában a kezembe kerültek a keretben lévő képek. Nagyon meglepődtem. Olyan képeket válogattam ki akkoriban, amik ezért vagy azért megtetszettek és jólestek a szememnek. Egy kertrészletet is. 


Kicsit elkerekedett a szemem, amikor rájöttem, hogy alapjában véve ilyen lett a mi kertünk is. Ott a fa, sima fű lett, pont mint a képen. Évekig néztem a régi lakásban, valahogy a tudatalattimba férkőzött és a végén meg is valósult. Persze lehet kötekedni hogy nem úgy, meg nem teljesen ugyanolyan, de nekem valahogy mégis bizonyosságot adott, hogy csak el kell képzelni, ki kell gondolni mit szeretnénk és végül megvalósul. 

Na, ha maradt még itt valaki, akkor írok Londonról is. :)
Elég rizikós vállalkozás alapvetően, mert kint a piacokon elsőbbséget élveznek a rendszeres résztvevők.  A többiek pedig álldogálnak a bőröndjeikkel, dobozaikkal és várják, hogy az üresen maradt helyekre bekerüljenek. Benne volt a pakliban, hogy vissza kell hoznunk mindent anélkül, hogy kipakoltunk volna. Voltak piacok, ahol eleve megírták az elbírálás után, hogy a karácsonyi időszakban esélyem sincs bekerülni újonnan érkezőként, sajnos a rendszeres megjelenést pedig nem tudom garantálni.  Az is szimpatikus volt, hogy az újak közül azok élveztek előnyt, akik maguk készítette termékekkel érkeztek. Így szerencsére lett helyünk. :) Már az jó indítás volt, hogy a kipakolásnál a fel-alá futkározó főszervező odavetette, hogy 'fabolous stock' - kb. csodálatos áru - és az külön jól esett, hogy amikor beszedte napközben az asztalpénzt, félárat számolt, mert nagyon tetszett neki a stand. :) Ezek apróságok, de tény, hogy itthoni szervezőktől még nem tapasztaltam ilyen rugalmasságot és kedvességet. 


A vásár nagyon jó hangulatban telt. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki kijött és meglátogatott.  (Jó sokan voltatok, hihetetlen. :)) ) A fércművek indulás elején az volt a boldogító tudat, hogy bármerre indulnék el az országban, kedves ismerősökkel találkozhatnék - ahogy ez már sokszor megtörtént az évek alatt - de most további boldogság volt, hogy az országhatárokon kívül is kedves ismerősökkel, barátokkal futhat össze az ember. Ez valami hihetetlen élmény. Remélem lesz még alkalmunk visszatérni, mert ugyan a Camden nem feltétlenül a mi piacunk, hiszen főleg turista látványosság, nem kézműves vásár a megfelelő közönséggel, de mivel volt időnk más piacokat is körbejárni, már tudom, hogy melyikre szeretnék még bekerülni a közeljövőben. 




Kaptunk még dicséretet, elég váratlan helyről. :) Hazafelé az átvizsgálásnál kiszedtek minket a sorból.  mondták, hogy látják, hogy ékszerek vannak a csomagban, de túl sötét a kép, mert annyi minden volt benne és kérhetem, hogy egy külön helyiségben vizsgáljanak át minket, az értékük miatt. Mondtam, hogy nyugodtan vizsgálhatnak itt is bármit, nincs takargatnivalónk. A kis kézipoggyászainkat - ebben volt a legtöbb ékszer, mert nem szerettem volna kockáztatni, hogy eltörjenek a nagy bőröndben - elkezdték kipakolni és csak pakoltak, csak pakoltak, csak pakoltak. A hölgy nyitogatta a dobozokat és hirtelen széles lett a mosolya, hogy milyen szépek, a vele együtt dolgozó úr pedig nem győzött dicsérni minket, hogy ilyen kis táskában még sosem látott ennyi dolgot, nagyon ügyesen pakolunk, tanítani kellene. :)) Arra már nem vállalkozott, hogy újra visszapakolja. :))
Hullafáradtan érkeztünk haza 3 intenzív nap után, de annyi élménnyel, hogy szerintem még januárban is ezt fogom feldolgozni. Volt egy pont, amikor már úgy éreztem, hogy kész, több szépség, ötlet, kreativitás nem fér a fejembe, ideje haza indulni. Ha az ember koncentráltam ilyen helyekre megy, koncentrál, akkor hamar telítődik. :) Persze így is sok minden kimaradt, de remélem hamarosan lesz folyt. köv.  


Még olyan szerencsés is voltam, hogy Vica személyében profi fotós is volt a standnál. A képek az ő munkáját dicsérik. Köszönöm, mesések! :)

15 megjegyzés:

wf írta...

Szabad azt mondani, hogy nagyon büszke vagyok Rád?

Laura írta...

Miutan vegignezettem a holland barataimmal az egesz Camdeni vasart, akkor sem talaltunk meg:( ugy sajnaltam..ok akkor meg nem.

Aztan amikor hazaertunk es kipakoltam a keszleteimet...na akkor mar nagyon!:) es kerdezik: mikor leszel megint Amsterdamban??
En meg meglepodtem, mennyit felhalmoztam 1 ev alatt, hehe:) igazi kollekciom van mar.

ezkriszti írta...

Nagyon jó írás, köszi szépen. Zsepis sztori hatalmas.

Fércművek írta...

:))

Jaj, Laura, úgy sajnálom. :( De rögtön megírom majd ha leszek bárhol. :)

Eva írta...

Nagyon jó volt élőben is látni egy Férc-standot!
Ez jóó, mert pont kérdeztem az uramtól, hogy New York-ba egyszer ugye elmegyünk majd? :)) Akkor ott is megtalálunk majd!! :)

Fércművek írta...

Úgy legyen. :)

Kisnyul / Andi írta...

Gratulálok a sikeredhez!

kisrumpf írta...

Jó volt olvasni nagyon! Írországba nem jössz valamikor? Ide, pl:

http://www.nationalcraftsfair.ie/

Pár éve rendszeresen jönnek magyarok is.

(Nyilván előbb kell elkezdeni szervezkedni, de Dublinban - az országban? - ez a legnagyobb karácsonyi vásár, s rendszerint tömve van. Igaz, hogy itt is dúl a recesszió, de Karácsonyra még költenek a népek.)

Fércművek írta...

Semmi sem lehetetlen. :))

Mtunde írta...

Most, hogy először voltam a wampon, nagyon nagyon átérzem, amit írtál. És szívből gratulálok!!!

Tavaly ősszel jártam Londonban, és Camdent imádtam. Ami viszont kézműves téren nekem nagyon bejött a Greenwich-i piac. Nagyon szép dolgok voltak, és oda való lennél te is. :)

Fércművek írta...

Az is tervbe van véve. :)

Névtelen írta...

Örülök, hogy sikerült London:) Eddig is bűszke tulajdonosa voltam a Fércművek ékszereimnek, de ezek után még inkább..... Barbar

Aledi írta...

Hú, ezt jó volt olvasni! Szóval most a New York-s doboz jön :)

Fércművek írta...

Hihi, merjünk nagyot álmodni. :))

Bodros írta...

Tényleg nagyon jó volt olvasni az írásod:D
Gratulálok a sikerekhez, és csak így tovább:)
remélem egyszer én is ellátogathatok Londonba.
Még1szer GRATULA:D