2012. augusztus 23., csütörtök

Mai kreativity

Nyáron elég limitált mikor jutok le a műhelybe, de addig is lehet kreatívkodni. :) Végy kidobásra ítélt vékony falapot, üres gyógyszeres dobozokat, papírt, ceruzát és építs várost. Ennyi. Mert minek is bonyolítani? :)

2012. augusztus 21., kedd

GRRR

Nem én mondom, a farkas. :)


Pedig már nem is éhes. :)

2012. augusztus 20., hétfő

Lista

Nem írom le a listámat, hogy az utóbbi hetekben miken ügyködöm, mert a legtöbb hétköznapi, minden háztartásban fellelhető feladat, nem túl izgi, de meg kell csinálni és kész. A másik ugye a külföldi vásárhoz köthető, hiszen tényleg 1, max. 2 bőröndbe kell gyömöszölni az eddig egy autót megtöltő vásári kellékeket, ergo újak készültek. Ez sem túl izgalmas, inkább centizős, tervezős feladat, de az időt, na azt viszi.  És akkor ma egy olyan ponthoz is eljutottam, hogy fényképezni kell. Nagy mennyiségben, hogy legyen majd miből mazsolázni, mert nyár ide vagy oda, dolgozni is kellene. És akkor ez a kedves is a lencsevégre akadt. :)
Bár ma, max. a jeges tea verziót tudom elképzelni. :)

2012. augusztus 18., szombat

Türelem

Na, arról nem vagyok híres és mivel nagyon ki akartam próbálni minden gyümölcsös verziót és csak egy sütőnk van, ezért mindent egy lapra...ja nem egy tepsire tettem. :) 3 in 1


Mindegyikből lesz külön-külön is. :)

Áfonyával is készült egy, de az nem túl mutatós, viszont veszett finom. El kell hinnetek, ahogy azt is, hogy ha létezne illatos fotó, akkor ezt most nagyon éreznétek. :)

2012. augusztus 16., csütörtök

Konyha

Egyszer volt, hol nem volt egy lány, aki nagyon szeretett sürögni-forogni a konyhában. Volt idő, amikor komolyan fontolgatta, hogy mindent maga mögött hagyva cukrász lesz, vagy esetleg pék. Aztán beiratkozott a jogi egyetemre is. Később kiderült, hogy egyik sem az ő útja. Ki gondolta volna, hogy pont a fércművek lesz az. :)

Az utóbbi években viszont egyáltalán nem volt kedvencem a konyha. Sütni-főzni ugyan nagyon szeretek, de nem jól evő családtagokkal, idő hiányában a motiváció is elpárolgott és inkább kötelességként éltem meg minden ott töltött percet. Márpedig én bármit is csinálok, csak szerelemből szeretem tenni. Most is vannak fellángolásaim - mint a mai is - és akkor minden nagyon jól sikerül - de tény, hogy mostanában a pofon egyszerű megoldásokat keresem. Már nem éltet az egész heti munka alatt, hogy majd pepecselhetek kuglóffal, tortával, Rákóczi-túróssal a hétvégén. (Igen, régen nagyon készültem rá és szerencsére a közönsége is. :) )

Ma is megjártuk a fiúkkal a szokásos kisbolt körünket a környéken, ahol mindig választanak maguknak egy-két szem gyümölcsöt - nem halmozunk, mert az mindig rajtunk ragad - de a Nanánk beállított egy-egy kiló finomsággal. Lépni kellett, nehogy ránk maradjanak. És most éppen kedvem is volt. A szilva nagy szerelem ugyanis sütve. :)


A recept pofon egyszerű. Pont olyanokat gyűjtök, amivel nincs sok dolga az embernek, csak learatni a babérokat. Nem kell szétválasztani a tojást, nem kell robotgép és semmi különleges hozzávaló. Csak finom és kész. Úgy látszik a gasztronómiában is az egyszerű a nagyszerű híve vagyok. :)

pofonegyszerűelronthatatlan szilvás lepény

hozzávalók:

3 tojás
15 dkg vaj
10 dkg cukor
20 dkg liszt
fél cs sütőpor
1 cs vaníliás cukor
2 ek tejföl
80 dkg szilva
fahéj

liszt és vaj a sütőformához

hogyiskészül:

A vajat felolvasztom és kicsit félreteszem, hogy kihűljön.
A sütőformát összemaszatolom vajjal és utána belisztezem.
A cukrot, a tejfölt és a tojást habosra keverem, majd a kihűlt vajat is hozzáteszem..
A lisztet összeszitálom a sütőporral.
A vajas keverékhez keverem a lisztet és már önthetjük is a sütőformába. 
A tetejére pakolom a kimagozott szilvafeleket és megszórom fahéjjal és vaníliás cukorral.

Ha jól emlékszem 160 fokos sütőbe toltam be kb. 20 percre, de szerintem ez változhat sütőtől függően. Megvolt a szúrópróba, a fényképezés és már csak két szelet van belőle. :)

Közben úgy gondoltam kell rá még majd valami és sima vanília pudingba kevertem fahéjat vaníliás cukorral. Nem volt rossz döntés. :)

Azt hiszem hamarosan elkészül majd barackkal és almával is...

2012. augusztus 13., hétfő

Olimpia

Őszintén meglepett. Minden szinten. Korábban sosem érdekelt ennyire. Persze szurkoltam, örültem korábban is, de idén valahogy más volt. Nem tudom, hogy ebben közrejátszott-e, hogy Londonban volt. Lehet. Mindenesetre nagy élmény volt. És olyan életszerű. Mert voltak nagy örömök, bánatok, meglepetések és csalódások. Nagyon érdekes volt nézni a saját reakcióimat és másokét. Mert mindenki máshogy értékeli az eredményeket. Mondom, mint az életben. Mert valakinek csak a cél, az érem értékes, míg más az odavezető utat is értékeli. A sportolókat is érdekes volt nézni, mert volt, aki teljesen elkeseredett ezüsttől, bronztól, más pedig ragyogott ugyanezekkel az érmekkel. Nem vagyunk egyformák. Mint az életben.

A sporttal párhuzamban valahogy éreztem, hogy mindenki hasonlóan küzd a saját területén, de arany nem mindenkinek jut. Ahhoz nagyon sok minden kell. Sok embertől kér és kap az ember segítséget, a szerencse is jól jön, de végül az ember egyedül áll a rajtnál, és rajta múlik az összehangolt munka sikere. Ez nem könnyű feladat, az életben sem. Bármilyen területről legyen is szó.

Most aktuálisan a sportolóktól tanultam, hogy a sok-sok energia, befektetett munka megéri, sikerre viheti az embert, mindenféleképpen érdemes. Mert egy megcsípett x. hely is lehet az adott sportoló legjobbja, élete nagy eredménye, ami semmitől sem kevesebb, hogy nem ragyog és nincs címlapokon. Kitartásból, újrakezdésből is szép példákat láttunk és ez az egész engem arra tanított meg, hogy nincs lehetetlen. Sokat kell tenni, sokat kell nélkülözni, van, hogy mindent egy lapra kell tenni, de ha az embernek van egy kitűzött célja, akkor ez a minimum. Már csak maga miatt is. Mert bármilyen a kimenetel, ő elmondhatja, hogy mindent megtett, ami akkor tőle tellett. Ennél többet úgysem tehetünk.

Megyek is, hogy valóra váltsam egy következő célomat. Nincs idő lazsálásra. :)

Nektek adott valami pluszt az Olimpia?

2012. augusztus 11., szombat

3

Jó kis szám, minden szempontból. Most azért van jelentősége, mert a holnap lesz a 3. szülinap a WAMPon. Szinte hihetetlen, ha visszagondolok, hogy 3 éve minden alkalommal ott voltunk. Nagyon sok minden történt 3 év alatt, nagyon sok minden történt a vásárokon is. Bevallom, sokszor volt, hogy nem volt kedvem elindulni, volt fáradtság, betegség, fásultság, rosszkedv, de persze a legtöbbször a lázas izgatottság a kemény készülések után. De mindegy is hogyan indultam, a lényeg, hogy kipakolás után szinte azonnal éreztem a ""WAMP adrenalint", ami általában egészen a nap végéig kitartott. Mert annyi kedvességet, jó szót, mosolyt kaptunk/kapunk minden egyes alkalommal, hogy bolondok lennénk kihagyni a következőt. Ezekből az alkalmakból töltekezünk a következő egy hónapra. Köszönöm mindenkinek, aki már meglátogatta a standunkat vagy tervezi azt a jövőben. Hiszen a ti lelkesedésetek, érdeklődésetek nélkül a fércművek és a GomBolt sem lenne ott, ahol ma van. Ennek a történetnek ti, kedves érdeklődők, olvasók, vásárlók is aktív részesei vagytok. Nagyon köszönöm! :)

Szülinap pedig nem telhet el ajándék nélkül, úgyhogy mutatom is mi az én ajándékom. Aki a szülinapi WAMPon vásárol tőlünk, egy kis szelvényt tölthet ki, amivel vagy nyuszkót vagy az olimpiai magyar szereplésünk ihlette karkötőt nyerhet. 



Mivel harmadik szülinap, itt egy harmadik meglepetés is. Aki kilátogat a standunkhoz és készít egy közös képet magáról a fércnyuszkóval együtt és ezt feltölti a facebook oldalamra egy következő vásáron 30%  kedvezménnyel vásárolhat magának egy szabadon választott ékszert a kínálatból. Az engedmény csak WAMPos vásárlás esetén érvényes. 


2012. augusztus 9., csütörtök

Én, teve, ő :)

Mert én, végre elkészítettem őt, a tevét. :) Egy ideje már várta, hogy 2D-ből 2,5D-be dolgozzam át. Most lett kész és nagy a szerelem. :) 


Azt hiszem hamar nekiugrok a kengurunak is. 

2012. augusztus 8., szerda

Sokmindenvan


Valahogy minden nap pukkanásig tele van tennivalókkal, történésekkel, néznivalókkal, nyárral. A dokumentálás látja a kárát. Merthogy Olimpia van. Engem még sosem kötött le ennyire, mint idén. Nem is értem, de ez van. A fiúkat is megihlette:


Nálunk ilyenek a drukkerek. :)


Aztán persze a Marsra szállás is lázban tartotta a családot. Azért elég nagy dolog.


Mindeközben persze folyik a munka is, hiszen vasárnap szülinapi WAMPra pakolunk ki. Valahogy hihetetlen, hogyha belegondolok, hogy 3 éve minden alkalommal ott voltunk. És emellett egy amszterdami út is lázban tart még. Mert ugye a WAMP is úgy indult, hogy meg kell próbálni és elég jó vége lett. úgyhogy most új kíhívást keresek. :) És egy pár újdonság:




Mindeközben tombol a nyár, gyerekek itthon, egyre több az ősz hajszálam. :)

Update: a mai kézilabda meccs legalább akkora élmény volt, mint gyerekkoromban egy 88-as Wilander-Agassi teniszmérkőzés. Jó ideig nem fogom elfelejteni. :)