2013. január 16., szerda

Az a legjobb,

ami a legrosszabb. Hogy állandóan mozgásban van az ember. Némi ellentmondás ez ahhoz képest, hogy itthon dolgozom. Mert lehetne, hogy csak ülök a műhelyben és szó szerint nyomom az ipart - vagyis préselem, de tulajdonképpen ugyanaz. Igazság szerint a készleteim évekig kitartanának, valóban rengeteg (hasznos, de tényleg!) dolgot halmoztam fel, csak alap alapanyagokért kellene néha bemerészkednem emberek közé. De nem. Mindig újabb és újabb kell. Ez kérem kincsvadászat. Na jó, többnyire csak nekem. Mert mondjuk ha a férjemnek csillogó szemmel mutatom este a zsákmányt, akkor maximum egy hümmögést kapok és talán ránéz, de ez messze nem biztos. Nekem viszont kell az élmény, az új anyagok, ha lehet olyan forrásból, ahonnan más nem juthat hozzá. (Igen, sokszor több turiból való "kincs" lóg a szárítón, mint a saját ruháink...ez van.) Ettől függetlenül a boltokat is végig kell járni, ki tudja ki, mikor kapott valami újat. Itt persze megvan a lehetőség, hogy más is hozzájut, de amikor az ember megpillant valami újat, akkor homályos lesz a szem, a tudat, a célra fókuszál és mire eszmélne, már fizetett.
Tudom, hogy ezt is meg lehetne oldani neten keresztül, mindent lehet a végtelenségig egyszerűsíteni, de nekem meg kell tapogatni, közelről kell látnom a mintát, aminek láttán máris érme nagyságúra kerekítem a mutató és a hüvelykujjamat - mások azt hiszik állandóan az mutogatom, hogy oké :) - hogy lássam mi férne rá belőle egy gombra.
Mindezt csak azért írom, mert így telik a január. Az alap alapanyagokon kívül újdonságok beszerzése is folyik, ezért többet vagyok úton, mint a műhelyben. Ma kifejezetten örömmámor volt új bőröket megkaparintani, arról nem is beszélve, hogy újra van türkiz a műhelyben. Öröm a köbön. :)
Jövő héttől minden visszaáll a régi rendbe, tulajdonképpen már ezt is alig várom, hiszen már itt vár a sok szépség, hogy még szebb legyen belőle.

Még nem is írtam, hogy járt nálam Vadjutka, itt olvashattok róla, ha van kedvetek. Sok kedves szó, varázslatos képek.



Útközben a fércbook-on spontán alakult egy gombgyűjteményeket bemutató album, amitől mindig elérzékenyülök, ha arra járok. Itt is köszönöm mindenkinek, hogy szereti az ékszereket és meg is mutatja nekünk a gyűjteményét. Szívmelengető.

Teljesen off: tudom, hogy január van, a gyerekeknek is szépen megtanítjuk, hogy ez még tél - sőt, a február is  - de én olyan nagyon, de nagyon vágyom a tavaszra, mint talán még soha. Vettem is magamnak egy cserép jácintot, ha már mást nem tehetek az ügy érdekében.


7 megjegyzés:

Huligánlány írta...

Ohh, annyira a szívemből beszélsz... a turizás egyértelmű kincsvadászat, annak minden izgalmával. Sosem tudom, nagy csomaggal vagy üres kézzel jövök-e majd ki...És igen, meg kell tapizni, és max akkor rendelek neten, ha már pontosan tudom, milyen és csak után kell rendelni... És akármennyi alapanyag van itthon, mindig fér még, még még...

Aledi írta...

Lányok, mit is mondhatnék... Gyönyörűen, és pontosan megfogalmaztátok. Van, amit nem lehet neten intézni.

Mtunde írta...

Ugyanezt éreztem én is, amikor ma 1 hónap után ismét betértem a fonal-boltba. Tudtam, mit kell venni, mégis, vagy fél óráig fogdostam, simogattam a gombolyagokat. Kell az inspiráció, jó látni, megfogni...

tormacsillus írta...

éljen az alapanyag halmozás! :) és a turi;)

Drk írta...

A ferjem ki van akadva, hogy a lakas tele van az en hobbicuccaimmal... de egyszeruen nem lehet eleget halmozni beloluk!! :) Es meg mindig lenne olyan amit szivesen megvennek.... :)

anyahajó írta...

Mennyire ismerős ez az érzés! Csak nálam nem korlátozódik a januárra :) Azért a legjobb az, amikor teljesen véletlenül épp arra az apró kiegészítőre van szükség, amit 3 éve vettem egy gyenge pillanatomban és az épp most a tökéletes megoldás.

Lolli írta...

..azt hittem, csak én vagyok ilyen őrült, hogy megyek matatni anyagok után... :D Ez tényleg vadászat! Én is nagyon élvezem! Üdv mindenkinek a fedélzeten! :))