2013. április 29., hétfő

Lassan

újra dolgozom. Főleg azért, hogy az űrt betöltsem, ami keletkezett bennem. A legtöbb bajra gyógyír volt a munka, az alkotás, de most nagyon nehezen veszem rá magam bármire. Főleg attól félek, hogy a derű tűnik el. Napokig nem jártam a műhelyben. 
Viszont most már értem, hogy a virágok miért tértek vissza hirtelen az életembe. Utólag minden a helyére kerül. Próbálnak színt vinni a bennem lévő szürkeségbe. Én meg engedem nekik, hogy segítsenek.





3 megjegyzés:

Hajnalka Nagy írta...

de szépek mind!! :)

Erika írta...

Bármi is az, amitől szürkeséget érzel, elmúlik, hidd el. Csak idő kérdése ... jobbulást a lelkednek ..

Mtunde írta...

Jaj, az az utolsó lánc, meg az előtte való, meg az első! :)