2014. november 26., szerda

39. nap

Általában kitartó vagyok. Vagyis bizonyos dolgokban. A kötelezőt nem szeretem. Akkor sem, ha magamnak adom ki a feladatot. Talán ezért bicsaklott meg a 100 napos project. Vagyis dehogy, hiszen ki írta elő, hogy egymást követő napokon írjak? :) Szóval folytatódik, ki tudja milyen rendszerességgel...

Az elmaradozás idejére tehető, hogy elkezdtem dolgozni a téli katalóguson. Ilyenkor ez a tevékenység mindet visz. Időt, figyelmet, energiát. Ennek a súlyát nagyon éreztem, mert úgy döntöttem, hogy ebben a formában ez az utolsó. Kell egy kis frissítés, valami más. Ez a 9. katalógus. Szépen összefoglalja a szezonokat, de jövőre egy más megközelítéssel is megpróbálkozom.  Így különösen izgultam. Mindegyik előtt ott volt a mázsás kő a szívemen, hogy vajon tetszik-e, de szerencsére mindig hamar legördült, mert szerettétek őket. :) Szeressétek ezt is, aztán jövőre más szisztéma szerint mutatom majd be az újdonságokat, illetve másból készül majd katalógus.


katt a képre

2014. október 8., szerda

38. nap

Ma ezt a gyűrűt kellett volna viselnem:


És nem, nem akarok róla beszélni. de idén mégsem megyek Londonba...

2014. október 7., kedd

37. nap

Tulajdonképpen az egész napot el tudnám tölteni macskául. Felkelnék enni, visszaaludnék, ebéd körül eszmélnék, mennék két kört, majd folytatnám a pihenést. Délután egy kicsit talán játszanék, egészen vacsoráig, este buli a haverokkal a csillagok alatt, aztán persze alvás. Ehelyett minden nap végignézem, hogy ők ketten ezt művelik. És persze egész nap csattoghatna a gép, mert olyan pózokat találnak maguknak. :) Igen, igen, irigykedek rájuk, na. :)


2014. október 6., hétfő

36. nap

Ma nem saját képet hoztam. Szembejött egy kiállítás és eszembe jutott, hogy azért szeretném megnyerni a lottó 5-öst, hogy ilyen pillanatokban azt mondhassam, hogy irány a reptér, megnézem és már jövök is haza.  Rómában nyílt egy kiállítás Henri Cartier-Bresson képeiből. Most megnézném. 


Rue Mouffetard

Ez a kép régi kedvenc, egy borkereskedés kirakatában volt évekig a Ráday utcában. 
Ez a mosoly... szerintem jobb, mint a Mona Lisáé. 

Ja, és ő mondta, hogy az első 10.000 képed a legrosszabb. Úgyhogy van remény, azon túl vagyok, jöhetnek a jók. :)

Oyan jó, hogy ő beszél a képekről:


2014. október 5., vasárnap

35. nap

Ma házimunka címszóval teljesen kicsúszott a kezem közül az idő. Nem sokat haladtam, de régen aludtam már fél tízig.  :)  

Most ez a kép nekem az ősz. Szürke, de azért van benne szín is és mindeközben simogató. 


2014. október 4., szombat

34. nap

Ma elég szürreális élmény volt a gyerekekkel szürrealistákat nézni, de végül volt, ami tetszett nekik és ez a lényeg.  :)
Sajnos nem lehetett fotózni, de még gombuniverzumot is láttunk, igaz ott hordozható csillagképek néven futott. A kép csak illusztráció, de klassz ötlet. 


Mára jutott még egy pipa, a gyerekek először mentek át gyalog egy hídon. Ha megtanulom végre letölteni a telefonról a képeket, akkor egy új mókáról is teszek fel fotókat. :)

2014. október 3., péntek

33. nap

Ma ezektől a gólyáktól állt el a lélegzetem. Ne lepődjetek meg, ha egyszer ékszereken köszönnek vissza. Szerelem volt első látásra és most boldogan nézegetem itthon. A festőről nem derül ki sok, de a hátán ott van, hogy Tapolcán készült 1935-ben. És pont ezt csodálom a művészetekben. Hogy valaki, valahol alkot valamit és annak bármikor lehet közönsége, visszhangja. Különösen szeretem a kevésbé ismert vagy egyáltalán nem ismert művészek alkotásait, mert ott nem tud elragadni vagy befolyásolni egy ismert történet, legenda, köré fonódó miszitkum, hanem a művek puszta valójukban hatnak. Ez most nagy hatással van rám:


2014. október 2., csütörtök

32. nap

A mai kép az egyik kedvenc megrendelésem volt mostanában. Lánybúcsúra:


2014. október 1., szerda

31. nap

Egészen fantasztikus, hogy már október van. Nem az ősz, vagy ilyesmi miatt, hanem mert úgy tűnik most volt január...



Mindenhol London, amerre csak nézek, arról nem is beszélve, hogy mennyit gondolok rá. Még semmi konkrét, de azért nem ártana egy kis drukkolás így látatlanban. Ígérem azt is megírom, ha nem jön össze. :)




2014. szeptember 30., kedd

30. nap

Ma egy fotóhoz sok gomb kellett. Lekaptam őket külön is. A legjobban a színeket szeretem, amik egész nap körbe vesznek. A bevált és az izgalmas párosításokat. Egyszerűen nem lehet megunni. :)


Hamarosan kiderül mire kellenek a gombok.

2014. szeptember 29., hétfő

29. nap

Azt hiszem ma csomagokkal fogok álmodni. A hétvégi akciónak köszönhetően, ma egész nap csomagoltam. Nagyon szeretek csomagolni és külön szeretem, hogy most minden borítékon szép a címzés és a visszajelzések alapján még a postákon is örülnek ennek. :)


28. nap

Egy laza vasárnapi ebédre indultunk el egy kis kalandparkkal fűszerzve. A gyerekek rákaptak a magaslati levegőre. :)  (Nyáron a tiszakürti arborétumban volt szerencsénk kipróbálni egy pályát. Életemben nem voltam olyan fáradt, mint azon a röpke nyaraláson, mert utána olyan izomlázzal küzdöttem, mint még soha.) De végül nem is ez lett a lényeg, mert nem tudtuk, hogy a kiszemelt helyszínen forgatás zajlik. Őszintén nem tudom megmondani, hányszor hallottuk ezt a dalt a délután folyamán, de azt hiszem hamarosan látni fogunk egy új verziót valami X-faktor szerű műsorban. :)

27. nap

Elmaradtak a pillanatok, mert a telefonomról egyelőre nem tudom idevarázsolni a képeket. Addig szerzek pótlékot a netről. :)

Az a helyzet, hogy kb. egy éve voltam először az Orfeumban és azóta minden hónapban kell minimum egy este élő zene onnan. Ez a nap erről szólt. 


Első alkalommal egy Cole Porter dalait bamutató esten voltunk Gábriel tolmácsolásában, de azóta sikerült szinte az összes műsort megnézni. Aki szereti az ilyen típusú zenét, annak jó szívvel ajánlom ezt a helyet. :)


2014. szeptember 27., szombat

26. nap

A fércművek mellett egy másik f betűs elfoglaltság is gyakori nálunk. A foci. Éppen nagyon örülnek a korosztályos kerületi aranynak immáron egy csapatban. :)



2014. szeptember 25., csütörtök

25. nap

Ma egy kicsit kiléptem a komfortzónámból. Nem is értem miért vállaltam el, de a kérés az volt, hogy egy rövid előadásban beszéljek a fércművekről, hogy jutottam el a WAMPig és milyen egy ilyen vásáron részt venni. Kb. 60 vadidegen ember előtt. A Design Terminálban. Mikrofonba. Nem csoda, hogy már napok óta fájt a torkom. Este többször megmértem a lázam, hátha... aztán a gyerekekét is...ott sincs semmi... nem volt indok lemondani. Akkor ugorjunk neki.  Nem voltam megelégedve magammal, sokkal többet ki lehetett volna hozni a dologból, de majd legközelebb. :)



24. nap

Van nektek is olyan kedvenc művészetek, akivel szívesen találkoznátok, beszélgetnétek? Nekem a kutatásaim alapján több is. Azt már tudjátok, hogy az utóbbi időben nagyon érdekelnek a 60-as, 70-es évek porcelánjai. Kellő irodalom hiányában a figurák gyűjtése sem könnyű, de a tervezők kilétét még nehezebb kideríteni. Külön feladat, hogy megtaláljam őket. Aki még életben van a 70-es, 80-as éveiben jár. Mivel nincs feljegyzés a munkáikról, a legbiztosabb forrás, ha őket keresem fel és velük beszélgetek. Ma is létrejött egy ilyen találkozás. N. Szonntag Évát kerestem fel. Külön szeretem az ilyen alkalmakban, hogy nem csak a munkába kapok bepillantást, hanem egy régi közösség életébe is. Példaértékűen összetartanak a mai napig, szakmai féltékenységről még hírből sem hallottak szerintem és olyan szeretettel beszélnek egymásról, ami igazán irigylendő. Én pedig boldog tulajdonosa vagyok a korszak tárgyi lenyomatainak. :)


A három királyok ketten. Vagyis nem volt idő vagy lehetőség a gyárban elkészíteni a harmadikat, így a jobb szélső lett duplázva és így lettek Három királyok. Sosem tudtam volna meg, ha nem beszélgetünk. :)

2014. szeptember 23., kedd

23. nap

Készítem a megrendeléseket, mindig megfogadom, hogy lefotózom az általatok zseniálisan összeválogatott ékszereket, de aztán épphogy elkészülnek a csomagok, hogy még elérjük a postát. Így az elmarad. Éppen bosszankodni kezdenék, hogy ma is csak a véletlenül idetévedő Maflát sikerült lefotózni, amikor ezt látom lefekvés után. Mint a kis bogarak, akiket vonz a lámpa fénye. :)


2014. szeptember 22., hétfő

22. nap

Technikai kütyükkel nehéz levenni a lábamról. Az autók, telefonok, számítógépek hidegen hagynak - na jó, egy Mini Morris-tól azért meg-megremeg az ember térde, de kb. ennyi. És mégis, ma úgy örültem, mint akinek egy napra esik a névnapja, szülinapja és még bónuszként Karácsony is van. Egy tablet. This is the beginning of a beautiful friendship. Tegnap egy kígyó, ma egy tablet, előre várom mit tartogat a kedd.



Nem tudom mennyire látszik, de erősen hasonlít a fércművek stand színéhez. Csak úgy mondom. Hátha egyszer beépül. :)

21. nap

Hamarosan pótolom a kihagyott képet, mert van és nem is akármilyen. Egy fóbia mínusz. :)


Ez itt kérem Ambrus és Rambo, a 2 m-es óriás boa. Ambrus 6 és fél. Én 30sok és most simogattam először kígyót. Mindhárman túléltük és talán egy fóbiával kevesebb, bár ha a gazdi nem lett volna a közelben, akkor valószínűleg én sem. :)

2014. szeptember 20., szombat

20. nap

Ma vásári nap volt. A sok lezárás miatt nagyon korán mentünk, hogy ne legyen gond a pakolással. Így extra hosszúra nyúlt a nap, de szerencsére a sok jó pillanat és találkozás ellensúlyozta a fáradtságot. Elképesztően jó érzés dícséretet kapni a standra, különösen férfiak lelkesedése szokott meglepni. Köszönöm, hogy elmondjátok mennyire tetszik a katalógus és hogy élőben még szebbek az ékszerek. Érdemes vásározni, na. :) És az is nagyon jó érzés, hogy egy kedves külföldi lány, aki mindenhonnan, ahol valaha járt, vesz egy karkötőt, Magyarországról egy 'elmúlik' karkötővel megy tovább. :)

19. nap

Évek óta mindig megígérem magamnak, hogy vásár előtt már nem lesz őrült készülődés, de persze előtte mindig éjfélig dolgozom még és sosem érzem úgy, hogy készen állnék. Azt hiszem ez már nem változik. Újra megígérem magamnak és persze újra készülni fogok az utolsó pillanatban is. :) De az biztos, hogy akkor is kimarad majd a napi fércpillanat. Persze képem van. :)


Például velük is jó volt időt tölteni, mert ma csak ketten jöttek velem haza a csapatból. :)

2014. szeptember 18., csütörtök

18. nap

A kedvenc képem a katalógusból:


Nagyon régóta kacérkodtam a gondolattal, hogy modelleken is bemutassam az ékszereket és az arányok ugyan még nem tökéletesek, de valami ilyesmire gondoltam.  Nagyon örültem, amikor a kezembe került három példány a Royal Magazine 1926-os évfolyamából. Már a képekért is oda volt Art deco imádó énem, de amikor olvastam a beharangozót, hogy itt mutatkozott be először Agatha Christie és A.A. Milne versek is szerelpnek Shepard illusztrációkkal, akkor már végem volt. :)

2014. szeptember 17., szerda

17. nap

Éééés, végre ez a katalógus is publikus:




16. nap

Tegnap éjszakába nyúlóan próbáltam befejezni a katalógust, így lemaradt a dokumentálás. A végén így éreztem magam:


2014. szeptember 15., hétfő

15. nap

A mai nap egy régi baráttal telt és sok-sok postai csomaggal. Egyikről sem készült kép. Úgyhogy ma az egyik kedvenc porcelánomról kaptok képet.


Mindenkire ilyen kedves angyalok vigyázzanak! :)

2014. szeptember 14., vasárnap

14. nap

A mai nap mosolya, amikor a családban valakinek az őszi kollekció egy új darabját ajándékoztam és a kisfia megjegyezte, hogy olyasmi fityeg rajta, ami a samponos dobozon is van. Először nem értettem, de aztán leesett. :) 


És amit eddig nem figyeltem meg, hogy a Schwarzkopf emblémában férfi fej van. De azért ott a pont. :)

13. nap

A 13. nap képe kimaradt, egyszerűen mert egész nap dolgoztam és a végeredménnyel estem egy nagyot, minden szanaszét hullot a zuhogó esőben, kicsit össze is törtem magam és nagy szomorúságom közepette, miközben a vacsorámat is az ölembe öntöttem, gyorsan lefeküdtem, hogy több kárt ne tegyek magamban, és másban sem. :)

Azért hozok egy képet arról, hogy milyen nekem idén a szép színes ősz, amiből mi most csak a szürke pár árnyalatát élvezzük. Véletlenül sem ötvenet. :)


2014. szeptember 12., péntek

12. nap

Közeledik a boldogság, A lefújt vásár segítségével - mindenben meg kell látni a jót! - a hétvégén szerintem végzek az őszi újdonságok webáruházba töltésével. És ez a kép végül nem került a katalógusba. 



2014. szeptember 11., csütörtök

11. nap

Ma az Iparművészeti Múzeum könyvtárában jártam és amíg vártam a kért könyvekre, egy korábbi olvasó válogatása került elém az asztalon és megismerkedtem a svéd Elsa Beskow pár gyerekkönyvével a századfordulóról. Szerelem. :)



És még a szeretett porcelánokról is sikerült új információkat szerezni. Nem is rossz egy esős, szürke naptól. :)

2014. szeptember 10., szerda

10. nap

A nap képét pár perce fotóztam. Mert jól meglepődtem. Ambrus most kezdte a sulit. Az első napokban a tanítónéni mesélte, hogy jól meglepte őket Ambrus, mert amikor a szabadidőről kérdezték a gyerekeket, akkor a szokásos biciklizek, bogarakat gyűjtök, tévézek mellett ő azt mondta, hogy szabaidejében otthon pöttyöket rajzol,majd összeköti azokat, hogy megnézze mi jön ki belőlük. Jót mosolyogtam, fantáziája az van, ezt eddig is tudtam. Pöttyözni még nem láttam, de tény, hogy rögtön megjegyezték maguknak. :) Erre pár perce mellém perdült és az aktuális megrendelős, jegyzetelős, firkálós papírom közepére elkezdett pöttyözni, majd összekötni. Ez lett belőle:


Anya, ez egy sárkány, aki éppen az ujjait számolja.
Megint jót mosolyogtam és ezek szerint tényleg ezt csinálja a szabad idejében, mert azóta még pöttyözött egy kost és egy szörnyet. :)

2014. szeptember 9., kedd

9.nap


Hát nem olyanok mint a kő muffin-ok?

Csak szépen, sorban, kérem szépen... :)

Egyébként Zsolnay épületdíszek voltak valaha. 

Most kertdísszé avanzsáltak. 

Közel van az Ecseri. 


2014. szeptember 8., hétfő

8. nap

Ma remek képeket készíthettem volna a vásári kipakolásról, a múlt hétről mostanra torlódott megrendelések készítéséről és gyors csomagolásáról - na erről lehetett volna, mert a borítékok - szerintem - szebbek, mint régebben, na ezt majd pótolom - és a maratoni szülői értekezletről, de inkább még egy tegnapi képet hoztam. Mert olyan jól berendezkedtünk az új standon, még virágot is vettem, hogy még otthonosabb legyen. :)


Nehéz elfelejteni a nénit, akitől vettem a Deák téren, mert amikor már elvettem a virágokat mondta, hogy gyógyszerre kell a pénz, mert nemrég az utolsó gyerekét is eltemette és egyedül maradt 91 évesen. Ha újra arra járok és ő is ott lesz, biztos újra veszek tőle és lehet, hogy leülök mellé egy kicsit beszélgetni, mert lehet, hogy nagyobb szüksége van rá, mint arra pár száz forintra a gyógyszerekre. 

2014. szeptember 7., vasárnap

7. nap

Az első őszi WAMP, Ki- és meg- és beőszült a stand is egy kicsit, hiszen a változatosság gyönyörködtet. Na meg a színek. :)


2014. szeptember 6., szombat

6. nap

Lesz Halloween idén is és megszerettem ezt a képet. :)


2014. szeptember 5., péntek

5. nap

Mert ugyan még az őszit sem láttátok, de már a téli is készül... ha jól sikerül, mesés lesz. :)


2014. szeptember 4., csütörtök

4. nap

Néha még a kerítés is inspirál. 
Nincs olyan, hogy akadály.


Sok-sok zöldet próbálok az őszi színrobbanás előtt elraktározni a fehér téli hónapokra. Mert már akkor a jövő tavaszon jár majd az eszem. 




2014. szeptember 3., szerda

3. nap

Tudom, hogy sokan a káoszból is képesek csodát alkotni, de nekem rend kell. Mindennek legyen helye, pontosan tudjam miért hova kell nyúlni. Úgyhogy a nagy munkákat mindig rendrakás előzi meg. Hogy aztán egy perc alatt tele legyen az összes asztal. 

A mai pillanatfotó a kontroll tükröt felhasználva készült. Igen, fel is szoktam próbálni, amit készítek, ehhez kell a kontroll tükör. Ami nem mellesleg remek szerszámtartóként funkcionál. :)


Kedvenc londoni szerzeményemben, a nyomdai kis fiókban már sorakoznak az őszi alapanyagok. 


Rövid ideig lesz ilyen. :)


Induljon a munka!

Szép napot!

2014. szeptember 2., kedd

2. nap

Tegnap a két fiúról, ma a két lányról hoztam képet. Hihetetlenül édesen tudnak együtt aludni - persze külön-külön is :) - és ilyenkor, amikor az embernek már nyakig a munkában kell lennie, nagyon irigykedek rájuk és szeretnék a mi macskánk lenni.


Örülök, hogy befogadtuk őket és annak is, hogy ketten jöttek. Jut egy minden fiúnak. :)

Szép napot!

2014. szeptember 1., hétfő

1.nap

Egyfajta kihívás ez, hogy dokumentáljam a körülöttem történő dolgokat. Ami velem vagy a fércművekkel történik és fotóra érdemes. Így egy kis életet lehelek szeretett, de elhanyagolt blogomba. Pedig minden itt kezdődött. Az évek során persze egyre nyilvánvalóbbá vált a nagy igazság, hogy az egyetlen állandó dolog a változás, de azért a trendek ellenére jó visszanyúlni a "gyökerekhez". :) 100 nap, 100 fércpillanat. Ha van kedvetek, tartsatok velem.

Az első nap nagy pillanata nem is lehet más, mint az iskolakezdés. Szerencsénkre már csak egy intézménybe kell szaladni reggel és délután. Pár éve még úgy indult a blog, hogy ismerősöknek, rokonoknak mutatom miket készítek és hogy nőnek a gyerekek. Utóbbi az évek során teljesen elmaradt, de most akkor velük kezdem a 100 napot. Már ilyen nagyok. :)


Szép napot!

2014. július 24., csütörtök

Nyári katalógus

Kicsit megkésve, de azért sok szeretettel mutatom be itt is a nyári katalógust. Tulajdonképpen még nincsen késő, hiszen javában tombol a nyár, még hivatalosan is van bőven egy hónap és akkor még nem beszéltünk az indián nyárról. Ami késik, nem múlik mottóval, íme:


A képre kattintva lehet lapozgatni.


Szép nyarat mindenkinek! :)

2014. április 4., péntek

Tavasz

Tavaly megfogadtam, hogy idén nem vágom a fejszém ilyen nagy fába, másba fektetem az energiáimat, mert egy katalógus sok elő- és utó munkával jár, a közben történőről nem is beszélve. :) Idén mini kollekciókban gondolkodtam, de közben már januárban záporoztak a kérdések, hogy mikor jön a következő. Úgyhogy nem volt mit tenni, elkezdtem tervezni a következő tavaszi katalógust. Azt tudtam, hogy zöldekre és a Titkok kertje virágaira, történetére vágyom, úgyhogy ez volt az ihletődés fő tárgya. Kulcsok, ajtók, házak, kertek, virágok, ásványok és zöld, sok-sok zöld. A tavalyi visszafogott pasztellek után a fő irányvonal az élettel teli, kirobbanó, színes tavasz volt. Remélem sikerült mindezt ékszeresíteni.

Fogadjátok szeretettel!


Szép tavaszt mindenkinek!

Ami a blogolást illeti, úgy tűnhet, hogy hanyagolom és ezen az oldalon ez igaz is, de más fórumon rendszeresen ott vagyok:


Ez a hobbi teljesen beszippantott. :)

2014. január 29., szerda

Az art deco és én

A kezdetekben a szecesszió varázsolt el. A gimi végének környékén varázsolt el egy Alphons Mucha kép. Egy bekeretezett nyomatra költöttem el a zsebpénzem, vagy talán a szülinapomra kaptam, már nem emlékszem, csak az örömre hogy ott lógott a szobám falán. 


Amikor eljutottam Prágába sok év múlva, az első utam is a Mucha múzeumba vezetett. És persze Mucha mellett a szecesszió többi nagy mesterét is magamba szívtam.

Aztán a nőies, túlburjánzó vonalak kezdtek bennem is elcsitulni, különböző hatásokra a letisztultabb art deco felé kezdtem húzni. Először nem a formavilág ragadt meg bennem, inkább egy életérzés. Két művész játszott szerepet ebben a fordulatban. Apukámtól kaptam egy dupla Benny Goodman CD-t és beköszöntött a swing korszak. 



Jött Glenn Miller, Cole Porter és a jazz nagyágyúi, aztán persze Sinatra és a Rat Pack. Minden jöhet ebből a korszakból. :)

Aztán egy idézet kapcsán rátaláltam Dorothy Parker-re. Nem csoda, hogy a húszas éveimben nagy hatással volt rám hihetetlenül kifinomult ironikus és cinikus stílusa. Annyira, hogy a szakdolgozatomat is belőle írtam. Egy időre belefeledkeztem ebbe a korba. :)

Színikritikákat, cikkeket is írt egyéb irodalmi művei mellett. Az egyik előadás után azt írta Katharine Hepburn játékáról, hogy fantasztikusan játszik az érzelmek skáláján A-tól B -ig.

Azonnal kedvenc lett. :)


http://www.youtube.com/watch?v=LWEklaaHGsE

Tavaly ősszel pedig ékszeresítettem ezt a sok élményt és megszületett az ART DECO kollekció. Legnagyobb örömömre szerettétek, sőt a mai napig szeretitek, kéritek ezeket a darabokat, úgyhogy folytatása következik idén is. 



 

És csak úgy mondom, hogy ez az életérzés, zene itthon is elérhető. Az Orfeum műsorán sok jó előadás szerepel és az élő zenénél nincs jobb. Minket elkapott pár hónapja a mulathatnék és azóta is tart. Én holnap is megyek. :)

Sőőőőőt, jövő héten jövök egy nagy swinges meglepetéssel!