2014. január 29., szerda

Az art deco és én

A kezdetekben a szecesszió varázsolt el. A gimi végének környékén varázsolt el egy Alphons Mucha kép. Egy bekeretezett nyomatra költöttem el a zsebpénzem, vagy talán a szülinapomra kaptam, már nem emlékszem, csak az örömre hogy ott lógott a szobám falán. 


Amikor eljutottam Prágába sok év múlva, az első utam is a Mucha múzeumba vezetett. És persze Mucha mellett a szecesszió többi nagy mesterét is magamba szívtam.

Aztán a nőies, túlburjánzó vonalak kezdtek bennem is elcsitulni, különböző hatásokra a letisztultabb art deco felé kezdtem húzni. Először nem a formavilág ragadt meg bennem, inkább egy életérzés. Két művész játszott szerepet ebben a fordulatban. Apukámtól kaptam egy dupla Benny Goodman CD-t és beköszöntött a swing korszak. 



Jött Glenn Miller, Cole Porter és a jazz nagyágyúi, aztán persze Sinatra és a Rat Pack. Minden jöhet ebből a korszakból. :)

Aztán egy idézet kapcsán rátaláltam Dorothy Parker-re. Nem csoda, hogy a húszas éveimben nagy hatással volt rám hihetetlenül kifinomult ironikus és cinikus stílusa. Annyira, hogy a szakdolgozatomat is belőle írtam. Egy időre belefeledkeztem ebbe a korba. :)

Színikritikákat, cikkeket is írt egyéb irodalmi művei mellett. Az egyik előadás után azt írta Katharine Hepburn játékáról, hogy fantasztikusan játszik az érzelmek skáláján A-tól B -ig.

Azonnal kedvenc lett. :)


http://www.youtube.com/watch?v=LWEklaaHGsE

Tavaly ősszel pedig ékszeresítettem ezt a sok élményt és megszületett az ART DECO kollekció. Legnagyobb örömömre szerettétek, sőt a mai napig szeretitek, kéritek ezeket a darabokat, úgyhogy folytatása következik idén is. 



 

És csak úgy mondom, hogy ez az életérzés, zene itthon is elérhető. Az Orfeum műsorán sok jó előadás szerepel és az élő zenénél nincs jobb. Minket elkapott pár hónapja a mulathatnék és azóta is tart. Én holnap is megyek. :)

Sőőőőőt, jövő héten jövök egy nagy swinges meglepetéssel!
  

3 megjegyzés:

Krizantám írta...

Hú, valahogy én is így vagyok ezzel... :)
A szecesszió forever, de az art deco míves, letisztult egyszerűsége már felülkerekedett nálam is...!
Jó látni, hogy más így van ezzel az életérzéssel... mert ez az! :)

És bár én nem igazán tartozom a nipp-kedvelő és gyűjtők táborába, de várom majd az igazi art deco porcelánokról a beszámolóidat a másik blogon...
Jó olvasni ezekről...! :)

Bodros írta...

Én is imádom Muchat is és az Art Deco-t is. én is az Art Deco-ból írtam a szakdolgozatomat.:D
És én is imádom ezeket a nippeket.
Kicsi a világ, és a hasonló érdeklődésű embereket összehozza:D

BCili írta...

Nagyon szerelem, rég óta, a színek és hangulatok, betűtípusok, zenék, filmek.
Ha már filmek, talán Te is láttad a Gatsby-t, de van egy másik ami még szerelem és csak a díszlet miatt megnéztem még 2x és tenném még sokszor: Miss Pettigrew egy napja. Jó szórakozást hozzá!