2014. október 3., péntek

33. nap

Ma ezektől a gólyáktól állt el a lélegzetem. Ne lepődjetek meg, ha egyszer ékszereken köszönnek vissza. Szerelem volt első látásra és most boldogan nézegetem itthon. A festőről nem derül ki sok, de a hátán ott van, hogy Tapolcán készült 1935-ben. És pont ezt csodálom a művészetekben. Hogy valaki, valahol alkot valamit és annak bármikor lehet közönsége, visszhangja. Különösen szeretem a kevésbé ismert vagy egyáltalán nem ismert művészek alkotásait, mert ott nem tud elragadni vagy befolyásolni egy ismert történet, legenda, köré fonódó miszitkum, hanem a művek puszta valójukban hatnak. Ez most nagy hatással van rám:


1 megjegyzés:

Katalin írta...

gyönyörű ívük van
nekem is nagyon tetszik