Tulajdonképpen az egész napot el tudnám tölteni macskául. Felkelnék enni, visszaaludnék, ebéd körül eszmélnék, mennék két kört, majd folytatnám a pihenést. Délután egy kicsit talán játszanék, egészen vacsoráig, este buli a haverokkal a csillagok alatt, aztán persze alvás. Ehelyett minden nap végignézem, hogy ők ketten ezt művelik. És persze egész nap csattoghatna a gép, mert olyan pózokat találnak maguknak. :) Igen, igen, irigykedek rájuk, na. :)
3 megjegyzés:
Lehet, hogy megiscsak be kellene adnom a derekam, es befogadni egy macskat?
Mi nem készültünk rájuk, mindig csak hozta őket az élet, de sosem bántuk. :)
Teljesen megértelek, pont így vagyok az embertestbe szorult macskalelkemmel :) Pár hete fogadtunk be egy újabb cicát Titusz mellé, kicsit kibillent a világ az egyensúlyából, de majd szépen összeszoknak ők is, és mi is beletörődünk az állandó felfordulásba. Nyáron már a kicsi is így fog henyélni a kanapén, mint a ti cicáitok :)
Megjegyzés küldése