2015. január 31., szombat

Évforduló

2008 végén indult a fércművek története, de amitől a valós indulást számolom, az tulajdonképpen a blog indulása, 2009 február 1-je. Döcögősen indult, de hamar a mindennapok részévé vált és nagy örömömre szép lassan másoknak is. A nosztalgiázás közben elméláztam hova tűnt a blogolás iránti tűz belőlem, mert az utolsó évben egyszerűen nem volt kedvem írni. Hogy történhetett? Már miért nem érzem a késztetést, hogy mindent dokumentáljak itt is? Persze magyarázat van rá, hiszen itt a Facebook, a gyors posztok és gyors kommentek világa és legtöbbször ennyire marad energia a fércművek egyéb teendői mellett. 
Örülök, hogy sokan követnek itt és ott is, de tény, hogy a blogolás személyesebb hangvételű műfaj. 
Vissza kell találnunk egymáshoz, 2015-ben sokkal több blogbejegyzést tervezek.
Mert 2014-ben is történt említésra méltó. Nem kevés. 

A teljesség igénye nélkül:

A Facebook-on ez a kép kapta idén a legtöbb lájkot. 
Egy januári reggelen ez várt lent a nyomtatnivalók előtt. A férjemtől. :)


Ez a szép piros bőr sokatok kedvence volt, mert év végére el is fogyott. Jó hír, hogy nagyon hasonlót találtam most januárban, úgyhogy idén februárban is lehet szeretni.


Márciusban nagy örömömre egy kicsit hozzájárulhattam egy Janikovszky Éva esthez és szerencsére idén folytatása következik. :) Köszönöm Móni a rám gondolást!


Ebben a hónapban több sajtótermékben volt említés a fércművekről. Boldogság. :)

Mert kezembe vettem a sorsomat:


Kiszúrták az alternatív kokárdáimat a Népszabadságnál:


És még mindig a nemzeti ünnep vonzásában a Nők Lapjában:


Kis csúszással áprilisban készen lett a tavaszi katalógus. Szerettétek, szeretem.
(Még ma is járt nálam valaki, aki ebből kért ékszert, de legalábbis innen ihletődve.)


Nagyon csajos összeállításban ismét a Nők Lapjában a tüll rózsás gyűrű. 


Sőt, még kamera is forgott a műhelyben tündéri kislányokkal. Köszönöm Luca az élményt! :)
(Ne izguljatok volt profi operatőr, de Ambrusnak ki kellett próbálnia. )



Már a nyakamon volt a nyár, úgyhogy júniusban megérkezett a nyári katalógus. Szerettétek, szeretem. :)


Fanni elvitte nyaralni az ékszereket és egy jó kis sorozatot indított el. Remélem idén is folytatjuk. :)

Dolce Vita Rómában.


Júliusban kis családunkban javultak az ivararányok, amikor két kislány cicát fogadtunk be egy autó alól. Azóta kikupálódtak és Enikő keresztmamájuk remek ötlete nyomán Gréta és Garbó néven lettek anyakönyvezve. 


Augusztusban már javában zajlottak az őszi előkészületek. Már amennyire lehetett két energiabomba mellett - és itt most nem a cicákra gondolok...éljen a nyári szünet. :)

Újra előkerültek kedvenc tollszáraim, sőt még kalligráfia tanfolyamon is jártam Boginál. 


Szeptemberben már belelapozhattatok az őszi katalógusba.


Októberben a sünik voltak a kedvencek:


Nagy újdonság volt októberben, hogy elindultak kis műhelyemben a workshop-ok. Nagyon élveztem és a visszajelzések alapján a résztevevők is. Csodálatos ékszerek készültek, sok inspirációt kaptam a résztvevőktől. A téli két alkalom után, már januárban is volt egy alkalom és folytatása következik, legközelebb február 28-án, de erről még lesz szó. 



Novemberben a Funzine összeállításában találtam férc ékszereket. Hurrá!

 

Kedvenc zsebrémeim csomagolása megújult, már igazán megérdemelték több mint 5 év után. 


Drága Rudim decemberben a csomagolásra ugrott:


Az év vége mindig különösen sűrű, nem is hittem, hogy Karácsony előtt készen lesz a téli katalógus, de sikerült:


Nincs december adventi licit nélkül. Idén 4. alkalommal lehetett licitálni és több mint 190.000 ezer forint gyűlt össze. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt 4 évben több, mint 1.000.000 forintot sikerült együtt összegyűjtenünk. Szerintem ez egyedülálló és mindenki aki részt vett benne tevékenyen vagy csak megfigyelőként büszke lehet erre. Hamarosan mutatom, hogy ki vagy kik kívánságát sikerült teljesíteni.


A decemberi őrület - mert az! :) - közepette mindig kétségeim támadnák, hogy az itthoni Karácsonyra marad-e elég idő, kedv, energia és nekem talán az maga a csoda, hogy a végén mindig utolér AZ ÉRZÉS. Hogy Karácsony van. És boldogság. És teljes leengedés...



...amiből nagyon nehéz visszarázódni januárban, de talán már jó úton haladok. 

Mert 2014 végére bizony elfáradtam. Nem csak fizikailag, Hirtelen nagy-nagy ürességet éreztem a fércművekkel kapcsolatban. Azt nem mondanám, hogy belefáradtam, de az biztos, hogy el. Szinte minden évben fogadalom, hogy jobban beosztom az energiáimat, az időmet és a jókedvemet, de az élet valahogy mindig elsodor. Remélem idén sikerül sok régi ötletet megvalósítani. 
Sokkal többet szeretnék a figurákal foglalkozni, nagyon sok tervem van velük. 
Az ékszereknél a legszembetűnőbb változás az lesz, hogy 4 katalógus helyett "csak" kettő lesz, tavaszi - nyári, őszi-téli. Mivel az elsőtől az utolsó simításig mindent én végeztem rajtuk, rengeteg időt elvett a készítésük. Így majd marad másra is energia a köztes időben. 

Hogy mit kívánok 2015-re?

Sok kellemes percet, jóleső fáradtságot kész munkák után, bírható terheket, kedves mosolyokat, rengeteg pipát az 'idéneztmegkellcsinálnom' listán.

Nektek is ezt kívánom! :)

Nagyon köszönöm, hogy vagytok és a lelkesedésetekkel ti is toljátok a fércművek szekerét.